Ha a metrón ábrándozom, képzeletemben nem nyerek, hanem vesztek, majd morális leckét adok a legyőzőnek. Ami ilyenkor elárad bennem, az az erkölcsi fölény mámoros diadala.
A hétköznapokban is. A cél nem egy állapot, hanem a változás, és a vele járó fejlődés. Eszembe sem jut átszakítani a célszalagot: amint úgy látom, elérném, már nem érdekes a játék.
Ezért hagyom ott a munkáimat, amint elkezdek jó lenni abban, amit csinálok.
És amiért ezt érdemes volt leírni: ha jobban körülnézek, én a többséghez tartozom. A győzelem elviseléséhez tartás és bátorság kell, veszteni és a földről moralizálni lényegesen könnyebb. Ezért ez utóbbi a járt út.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
ugyerted megint felmondtal? :)
nem, csak megijedtem attól, mennyire nincs kedvem visszamenni dolgozni... nekem, aki ugye híres arról, hogy nagyon szereti a mindenkori munkáját :)
de nice try, nem lőttél messze :D
na jó, vannak olyan barátaim, akik valóban ismernek
Kivancsi lennek ez Berne melyik jatszmaja..
talán az "igen, de" :)
Megjegyzés küldése