egyről négyre emelkedett azon barátaim száma, akik nagyjából velem egykorúak, követik, hogy mi van velem, és ha hülye vagyok, arcomba tolják a realitást. ez egyrészt persze nagyon jó, másrészt viszont így megint szembesülnöm kell azzal, hogy nem vagyok szent.
érdekes: volt idő, mikor az ilyentől szabadulni akartam, mert úgy éreztem, mások elvárásai szerint élek, most meg örülök, hogy nem egyedül járom az utam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nem kell senki mas elvarasa szerint elni, barki barmit is mondana, de a barat ismerve az, hogy megmondja mit gondol es megtisztel oszintesegevel, akkor is, ha ez adott esetben negativ ... Az utcan szembe jovo ismeretlennek nem szolnek oda, hogy "hi, spenot ragadt a fogadra, nem gaz?", nyilvan egy havernak azert szolnek, hogy ne egjen :) Tudom, hulye pelda, majdnem annyira amennyire en is hulye vagyok :)
"megtisztel őszinteségével". jól beszélsz.
Megjegyzés küldése