2008. augusztus 30., szombat

KHDP - emlékezz az álmaidra

A Kipróbálok Helyettetek Dolgokat Projekt eheti jócselekedete, hogy tudatosan megtanultam visszaemlékezni az álmaimra.

Egy teljes alvási ciklus 90 perc, tehát reggel kétszer ébreszt ez a szar szemét szar óra, 90 perc eltéréssel. Egy hét kellett, hogy hozzászokjak, hogy ilyenkor a vakon csapkodás mellett legyen két agysejtem arra is, hogy elrögzítsem, mit is álmodtam épp az imént.

Az álom azért megfigyelésre méltó dolog, mert a te álmod az nem te vagy. Ez az egy részünk, a tudattalanuk az, amit még nem sikerült háziasítanunk. Az álom inkább természeti jelenség, mint emberi cselekvés. Azért érdekes dolog látni, mit mond a természet arról, ahogy élek.

Ma két dolgot üzent.

1. Szeretnék pártpolitikai napköziben részt venni, papírsárkány-készítés közben amúgy bizottságosan megváltani a világot.

2. Ha jól állítod be egy kocsmában a sportközvetítés hangszínét, mindenki bejön a pulthoz, és a focit nézi.

Ez egy fasz.

2008. augusztus 28., csütörtök

hogyan tegyünk szert új barátokra

Megismerkedtem egy vallásos-meleg csetszobában egy hollandiában élő és dolgozó középkorú muzsikus cigánnyal és kurvajót vitatkoztunk.

Meg tudom magyarázni, de inkább elsztorizok.

Szokásos esti agyzsibbasztásom végeztem. TV hiányában ez általában nagyon egyszerű flash játékok kattintgatását jelenti. A játék ablaka mellett van egy cset ablak is.

A csetről tudni kell, hogy ott nem beszélgetnek az emberek. Még arról sem, hogy ki mit evett, vagy milyen a jó káposzta. Semmiről. A beírt üzenetekben nincs szövegkoherencia. Azokat a témákat, melyekről lenne mit beszélni, pedig pánikbetegség szintjén kerülik. A probléma pedig az, hogy engem a fecsegéssel ki lehet kergetni a világból. Ingerült fasz leszek, de legalábbis csendben lelépek az ilyen társaságokból.

Annyira felbosszantottak, hogy kitaláltam, megnézem, ez mindenhol így van-e. Beírtam a googliba, hogy "cset" és kikötöttem az első csetszerveren, ahol nem kell regisztrálni: gyaloglo.hu. Van itt legalább 100 szoba, de csak úgy 20-ban volt élet. Akkurátusan végignéztem mindegyiket.

A következő témák forognak.
  1. megjöttem, sziasztok!
  2. megjöttél? szia!
  3. vicces vagyok, nevessetek
  4. te fasz vagy én meg okos
  5. dugjunk
  6. dugtam
  7. szeretlek XY
  8. megyek, szevasztok!
  9. mész? szevasz!
Egyetlen üdítő kivételt találtam, a cigányszobát, ahol ugyanez ment, de vicces nyelven, és nem olyan tenyérbemászóan behízelgő stílusban.

És akkor megláttam a szobát: "hívő melegek". Ennél szarabb helyzetet nehéz elképzelni. Ez olyan, mint szegény Loretta helyzete a Brian életéből, aki nem szülhet gyereket, mert a férfiaknak nincs méhe, szatyorban meg nem lehet kihordani a magzatot. Ilyen szobában nem lehet fecsegni.

És tényleg. Jót vitatkoztam előítéletekről, melegekről, cigányokról, vallásról. Melegekkel, cigányokkal, hívőkkel. Fasza volt.

2008. augusztus 26., kedd

dzsungel

A csoport hím egyedei napi élelemszerző tevékenységüket szervezett közösségben töltik és a megszerzett táplálékkal csak este, pihenni térnek vissza almukhoz. Bár a közösség tagjai látszólag egymástól függetlenül, árnyékban ülve, csendben töltik idejüket, a csoporton belül mégis nagyon erős a hierarchia és a szociális kötődés.

Közös játékok, sőt, néha feladatok szinte szervezett csoportos megoldása alapján alakul az egyedek közösségen belüli megítélése és helyzete. A hierarchia magasabb szintjein nagyon komoly verseny zajlik, látszólag békés eszközökkel. Az egészséges versengés nem, vagy csak nagyon ritkán torkollik nyílt agresszióba: az alfa hím elüldözi a csoport szabályait betartani nem képes hímeket.

A nőstények szinte teljes hiánya nagyban hozzájárul az ilyen informatikai vállalatok nyugalmához.

2008. augusztus 25., hétfő

happy end

Egy bácsit próbáltak újraéleszteni reggel a Keleti előtti tömegben a mentősök. Az embereket érdekli a halál. Gondolom próbálnak hozzászokni a gondolathoz. Mindenhez adnak mintákat, hogy hogy kell csinálni, de azért mégis más a film, mint a valóság. A bácsi gyakorlatilag ismeretterjesztett, ráadásul népszerű témában: alig lehetett elférni a járdán. Jó példát mutatott, én is inkább szeretnék a pályaudvar előtt kiterülni, mint 10 évig leépülni egy szeretetotthonban.

2008. augusztus 23., szombat

mi sem történt

Megint csinálok olyanokat, amitől ki lehet nevetni, tehát megint van blog. Például szeretném a következőket beletenni a mindennapi életembe. Pontosabban a hét 168 órájába.

Kóruspróba, zenekari próba, basszusgitár óra, basszusgitár gyakorlás, zeneelmélet, hallásfejlesztés. Rocky vagy valamilyen más táncóra. Gazdasági informatika szak előadások, felkészülés. Angol órák, felkészülés. Úszás, futás, gimnasztika. Rendezett, tiszta lakás, rendezett, tiszta ruhák, napi háromszori étkezés. Napi szintű közösségi élet, koncertek, nagyfröccs, nagylányok. Napi nyolc óra munka, nyolc óra alvás. Reggelente fél óra ébren az ágyban plafont nézve, esténként fél óra olvasás.

Ezt úgy kívánom elérni, hogy felosztottam az egész heti ébrenlétet 15 perces darabokra, és minden cellát kitöltöttem. Majd az egészet fogtam, és bevittem a telefonomba emlékeztetők formájában. A táblázatot kinyomtattam, hazavittem. Nem célom az, hogy pontosan betartsam a táblázatot, ahogy projektet sem azért tervez az ember, hogy utána azt csinálja, amit előre leírt.

A terv ajánlás és navigációs pont. Majd riportolok, hogy örüljetek.