2008. december 28., vasárnap

aki fél, fél életet él

Ha a metrón ábrándozom, képzeletemben nem nyerek, hanem vesztek, majd morális leckét adok a legyőzőnek. Ami ilyenkor elárad bennem, az az erkölcsi fölény mámoros diadala.

A hétköznapokban is. A cél nem egy állapot, hanem a változás, és a vele járó fejlődés. Eszembe sem jut átszakítani a célszalagot: amint úgy látom, elérném, már nem érdekes a játék.

Ezért hagyom ott a munkáimat, amint elkezdek jó lenni abban, amit csinálok.

És amiért ezt érdemes volt leírni: ha jobban körülnézek, én a többséghez tartozom. A győzelem elviseléséhez tartás és bátorság kell, veszteni és a földről moralizálni lényegesen könnyebb. Ezért ez utóbbi a járt út.

5 megjegyzés:

wtf írta...

ugyerted megint felmondtal? :)

larry írta...

nem, csak megijedtem attól, mennyire nincs kedvem visszamenni dolgozni... nekem, aki ugye híres arról, hogy nagyon szereti a mindenkori munkáját :)

de nice try, nem lőttél messze :D

larry írta...

na jó, vannak olyan barátaim, akik valóban ismernek

wtf írta...

Kivancsi lennek ez Berne melyik jatszmaja..

larry írta...

talán az "igen, de" :)