2007. december 19., szerda

MWAHHHhahahahaaaaa

hűdeberugtam,

hűdeberugtam.

Mármegint
azunikum.

NINCSCÍME, JÓ?!

a.. őőő nem mondom meg, de van egy barátom, aki szexelt már temetőben, az milyen már?!

valamint egy pont hónap múlva leszek harminc éves, és mindenkit el fogok hívni, akit valaha szerettem, és megölelem, és kurvanagyot fogunk bulizni, pedig nagyon-nagyon, de nagyos sokfélék vagytok.

baráti üdvözlettel: az alkohol

és a MOST

MOOST

IT cég-e vagy

Hárman ülünk a szobában, két programozó, meg én. Szóba kerül, hogy egyikük látott olcsón Yamaha erősítőt.

- Jópofa cég ez a Yamaha. Gyárt furulyától a hangvillán és az erősítőn át a motorig mindent. Nem is rosszul. Nekem plédául volt Yamaha furulyám.
- Nekem is.
- Nekem is.

2007. december 16., vasárnap

hümm... nem rossz

Megvagyok továbbra is.

A karácsony kicsit fájni fog, de majd sokat dolgozom. Az új munkahelyen olyan határidőt tűztek ki a munkámra, amit igazából senki nem vesz komolyan, még számon sem kérik rajtam. Na, pont ezért végezni akarok akkorra - csak épp addig már csak két hét van, közben az ünepekkel.

Hogy megfeleljek az íratlan szabályoknak, lassan 40 fölé emelkedik a decemberi ruhaköltség. Még pár ing kell, és azt hiszem, rendben vagyok. Meg egy vasalóállvány, meg egy spriccelő izé vasaláshoz.

Huhh, fel kell hívnom az esti randit, hogy fellépés van, nem tudok menni. Elképesztő, idén karácsonykor 7 helyen énekeltünk, mindenhol elég sok ember előtt. Volt, hogy egymás után 3 nap.

Eddig a hetiriport, most egy kis érdekes.

Felraktam a nonprofit.hu oldalra egy felajánlást, hogy ingyen éneklünk karácsonykor, jelentkezett egy egyesület. Leszerveztük tegnapra, elmentünk. Hátrányos helyzetű és/vagy nemzetiségi gyerekek hordája egy kisebb napali méretű szobában.

Egyrészt ilyen őszinte és szeretetteli fogadtatásban sehol nem volt részünk, másrészt az exem, aki alapvetően elutasító az ilyen közeggel szemben, majdnem elsírta magát a fellépés végén, annyira aranyosak voltak. Nem aranyosak. Szeretetre méltóak. Ez lesz egyértelműen az idei karácsony legszebb emléke, és jövőre is megyünk.

Úgy tűnik, a karácsony a levegőben van, odafelé előttem esett fejre egy idős hajléktalan egy sötét mellékutcában. Összeszedtem, kibontottam az arcából a beleépült szemüveget, letöröltem a vérét és irányba állítottam. Olyan védtelen volt, mint egy kétnapos kutyakölyök.

2007. december 11., kedd

na beígértem

Megpróbálok egy-két ha nem is jót, de jellegzetes darabot összeszedni a tegnapi versíróverseny pályamunkái közül. Annyit hozzátennék, 3-5 percek alatt írtuk ezeket úgy, hogy mindenki mondott egy-egy szót, aminek szerepelnie kellett a versben.

Huncut, léha, szekrény, szűzies, borospohár:
Huncut vagyok, s
Víg szavakkal írok keserű verset,
Kezében borospohár,
A léha halál ifjú szüzet kerget.

Szűzies lány úgy élt, mint diktálta kénye,
Míg egy őszi estén ráborult szekrénye.

Peikko (finn cég), deres, kifli, templomtorony, golf:
A templomtorony deres ajtaján
Kopog a kifli hajnalok hajnalán.

Ki az?! - kérdi a rémült pap,
s golfütő után tapogat.

A Peikko vagyok, és érted jöttem!!!
...kiflitől ember még így meg nem hökkent.

2007. december 10., hétfő

még sok ilyet

Ma nem csak voltam, éltem is. Jó volt.

Délig aludtam. Voltam az exnél kóruspróbán. Picit fáj látni a közösen felépített élet tárgyait: ezt a mosdót, fogast, polcot én fúrtam föl a falra... Nem az ex hiányzik, bár bele is ugyanúgy szerelmes vagyok, mint az összes nőbe, akit valaha szerettem, ráadásul azt hiszem, az utolsó kettő kapcsolatom elég komoly volt. Viszem őket tovább magamban. Tehát nem őt hiányolom, hanem az együttélést, és azt, ahogy az ilyen jobbá teszi az embert.

Utána felléptünk egy szigetszentmiklósi lakóközösség mikulásbuliján, egy játszótéren. Rengeteg 3-5 éves kisgyerek, kerti székeken szépen sorokba rendezve. Ezek a fejek! Beszarás. Bármikor fagyoskodok ilyen teremtések kedvéért fél órát. Azzal ámítom magam, hogy a sok kis elnyílt szemű és szájú kisgyerek közűl lesz pár, aki 30 év múlva is emlékezni fog arra, hogy neki énekeltek, aztán jött a Mikulás. Én emlékszem még ovis mikulásünnepségre, meg a krampuszokra. Rohadtul be voltam tojva.

Végül visszajöttünk a városba, kitaláltuk, hogy társasozunk nyolctól. Elugrottam anyámékhoz, rendbe tettem a laptopot, letoltam a hajam, megvacsiztam, dumáltunk, és eljöttem.

Végül társas nem került, de megoldottuk. Elég bor fogyott ahhoz, hogy versíróversenyt szervezzünk. Nem bonyolítottuk el: mindenki mondott egy szót, aminek szerepelnie kellett a versben, és 3-5 perc után mindenki előadta a művét, röhögtünk sokat, néha rácsodálkoztunk egy-egy jobban sikerült, esetleg komolyabb hangvételű alkotásra.

Jó nap volt, lefekszem. Holnap a legjobbakat kirakom ide.

2007. december 7., péntek

2007. december 6., csütörtök

2007. december 5., szerda

gyorsriport

Kilencre a belvárosban kell lennem, pedig én elég lassan írok, és még MSN-en is zaklatnak. Aminek egyébként nagyon örülök: mióta pörgök munkahelyen és a leveleim sem olvasom, picit kimaradtam az áramlásból.

Mi a halált írjak... a melóról nem akarok megint.

Hümm, magánélet. Van magánéletem. Ez lényeges előrelépés a nincs magánéletemhez képest. Nem is érzem rosszul magam a bőrömben.

Persze lehetne olyan is, hogy szerelmes vagyok egy odaadó okos nőbe, de nincs ilyen. Majd lesz. Nem sietünk, és az ilyesmi úgyis belül születik meg előbb, és csak utána történik meg... kivárom. Pontosabban 'eljutok oda is lassan'.

2007. december 2., vasárnap

az idő urai

nagyon, nagyon pici voltam, mikor ezt a rajzfilmet láttam, pár éves talán. akkoriban készült, mikor születtem, mégis emlékeztem az összes karakterre. a kisfiúra, a kapitányra, a szakállas öregre, a rovarokra és a pemzlifejűre is. ez egy jó mese. azt mondják, mese az a szépirodalom, amit a gyerekek is megértenek.



A francia-magyar koprodukcióban készült legendás rajzfilm sokunkra legalább akkora hatással volt, mint a Csillagok háborúja.

Stefan Wul kultikus regényét Moebius (Alien, Az ötödik elem) látványtervei keltették életre, az így megelevenedett világot pedig a Pannónia Filmstúdió művészei népesítették be fantasztikus lényekkel, felejthetetlen kreatúrákkal. Piel időt és teret átszelő kalandjai csodálattal vegyes izgalmakat tartogatnak a sci-fik és az animációs filmek rajongóinak egyaránt.

2007. november 30., péntek

adaptomorf

azaz vettem üzleties megjelenésű felsőruházatot és kiegészítőket, úgymint nyakkendő és öv. jó ízlésem van, a kupacból mindig a legdrágábbat húzom ki.

az új főnököm ma kezembe nyomott 620e Ft-ot, hogy vegyek két laptopot, meg még ezt-azt. tudom, hogy ez kispolgári mulatság, de azért érdekes volt.

mondjuk, ha a program, amit írunk, hibázik csak annyit, hogy egy utalás nem megy el adott napon, a bank ennek az összegnek többszörösét fizeti, és a mi cégünk presztizsvesztesége pedig évek munkája.

azt hiszem, nem írok többet erről a témáról. nem pofázni kell róla, hanem felnőni hozzá. ez pedig nem a nyakkendőn múlik.

ma is

Ma is ugyanaz volt, csak jobban. Teljesen lezsibbadt az agyam, egyszerre próbálom felfogni a elektronikus átutalások rendszerét és a különböző országokban ezekre írt programok működését. Az a sok ember meg gyakorlatilag azért ül ott az asztalnál, hogy a végén én jó doksit írjak.

Túloztam tegnap, mert ugyan tényleg 4 országot képviselnek, de csak két ország ül a tárgyalóban. Ma nyolc órát. Meg még hármat este a sörözőben.

A Tesco-ban meg csak Teletubbies és Süsü színű nyakkendőket árulnak. De cserébe akkorák, hogy befedik az ember hasát. Ing is van, harmonizál a nyakkendőkkel. Elmentem hajnalban és nem vettem semmit.

Semmire nem marad energiám, kimostam a ruháimat, de elaludtam, mire lejárt a mosás, és nem teregettem ki. Hatkor bekapcsolom megint a gépet. A kórust nem szervezem, pedig itt a karácsony.

Posta, ajánlott levél, csekkbefizetés, bank, számlaegyenleg-lekérdezés, vállakozói folyószámla nyitás, autó eladás... na ez mind nem halad.

Éjfélre értem haza, 25 levelet olvastam végig.

2007. november 28., szerda

veszek inget, még ma éjjel

Megvolt az első munkanapom. Kéz feltesz, kalimpál, ugrálva szalad a mezőn. Sikoltozik, fűben hempereg, továbbszalad.

Nem írom le, mennyire nem akarom elhinni, milyen elképesztően jó a melóm, és milyen körülmények között végzem. Csak elmondom, mi a dolgom.

A világ legnagyobb bankjának egy, a középeurópai régióban negyed éven belül mindenhol bevezetendő programjának a Business Analyst feladatkörét bízták rám. A program kezeli az összes átutalást. Bankon belüli, bankközi és nemzetközi átutalások, csoportos beszedési megbízás, helyi is idegen valuta. Ha nem működik, leáll a bank.

Egy hónapon belül kell a Business Requirements-ből Functional Specification-t írnom. A tesztelést is nekem kell megszerveznem és valószínűleg végrehajtanom, de azt még nem tudom, hogy hogy fog ez az időbe beleférni. A munkaidő kötetlen, csak meglegyen az átlag napi nyolc óra. Nyolc-tíz fejlesztő munkáját fogom támogatni.

Az első napomat a Bankcenter füstüvegei mögött, az ötödik emeleten este hatig kőkemény melóval töltöttem 4 ország képviselőivel egy tárgyalóban, a szünetekben a konyhában 20 fajta tea, kávégép, italautomata várt. Ha jól értettem, 1200 alkalmazott van csak ennél a banknál, mondjuk nem is köszönnek vissza az ismeretlenek.

Megyek veszek inget és nyakkendőt.

Ja és még valami. Az előző helyemen, ahol még elvileg péntekig alkalmazott vagyok, felmondott a főnököm. És az ő főnöke. És az ő főnöke. És a vezető fejlesztők nagyobbik része. Azt hiszem, időben váltottam.

2007. november 27., kedd

ja

és benne leszek a holnap megjelenő nőklapjában

ha esetleg még nem mutattam:

2007. november 26., hétfő

önállóságból egyes, tisztes játékból ötös

Nem írtam munkanélküliségem alatt, mert pocsék vagyok benne, a nyavajgós blogoktól meg rókázok.

Egyrészt elsüllyedtem a "fáj az életem"-ben, mert azért nem jó munkanélkülinek lenni, másrészt azt hiszem, az én eredendő bűnöm a lustaság. Ez azért gáz, mert többnyire értem magam, de a lustaság előtt értetlenül állok. Semmi értelme nincs.

Node jött a mai nap, és én elmentem 13:30-ra és 15:00-ra egy-egy interjúra.

Először egy pici magyar céghez, akik biztosítók és bankok így első hallásra teljesen normális (értsd: őskáosz) fejlesztési projektjeit viszi. Többet ajánlottak, mint a jelenlegi helyemen, és nagyon érdekes (kurvanehéz) melót.

Úgy hívják, hogy 'Business Analyst', így nagybetűvel, és az a dolga, hogy senki ne dumáljon mellé. A megrendelő, ha valamiról nem tudja, hogy hogy legyen, akkor ne mondjon valami baromságot csak azért, hogy valami mondva legyen, hanem mondja azt, hogy 'nem tudom'.

A fejlesztő, ha nem értette, mi a fenét akar a megrendelő, ne találjon ki valami működő, de senki által nem kért dolgot, hanem mondja azt, hogy 'nem tudom, mit akarsz'.

Úgy általában, az a dolgom, hogy senki ne találjon ki semmi olyat, amiben nem biztos.

Emellett tesztelhetek, és ha nem érek rá, mert BA vagyok, akkor esetleg koordinálhatom a tesztelést. Szeretek tesztelni.

Emellett érezni lehetett, hogy szeretnének megszerezni és megtartani. Azt mondták, segítenek, hogy meló mellett megszerezzem a diplomát, ha akarom. Heti két angolóra van.

Ezek után úgy jöttem el tőlük, hogy azt mondtam, este - a másik megbeszélésem után - visszahívom őket.

Kibebaszott nehéz döntés volt, mert. A másik cég is rohadtul komolyan vett engem. Folyamatosan utazgattam volna Európában. Olyan új technológiákkal és módszertanokkal dolgoztam volna, amit nemhogy Magyarországon, de az EU-ban is kevesen használnak még.

Végül úgy döntöttem, hogy maradok ebben a kis szarpocsolyában, és mutyizok mint a maradék pármillió magyar, viszont nem halogatom tovább az APEH tartozás befizetését (500+k), szerzek egy diplomát, és nem hagyom ott a kórus szervezését.

Remélem, jó partnerre találtam ezeknek a megvalósításához.

Még annyi, hogy elmentem a második interjúra is, úgy, hogy már eldöntöttem, az első munkát fogadom el. Nagyon szar volt az egyébként végtelenül jófej, de azért büszke tulajnak azt mondani, hogy nem kell, amit kínál, mindez azok után, hogy eljött a társa finnországból, hogy picit dumáljon velem (ok, persze nem csak az én kedvemért jött gondolom), meg összeszerveztek vagy öt embert, hogy akkor megbeszéljük a januári projektkezdés részleteit.

Haragudtak, de azt mondták, megértik, sajnálják, és ha nem jön össze a jelenlegi, keressem meg őket. Én is jófej voltam, hisz odacsöröghettem volna, de inkább elmentem, hogy lássák a bűnbánó fejem.

Most rohanok.

2007. november 16., péntek

munkanélküliség - 1. nap

Az újdonság varázsa. Picit irígykedtem a lakótársamra, mikor reggel elhúzott melózni, de azért jó volt 10:45-kor arra kelni, hogy egy helyes csaj felhív dumálni és azt mondani neki: nem zavarsz, azért vagyok szabin, hogy olyanokkal töltsek időt, akiket szeretek.

Összeszedem, mi mindent kellene csinálni, úgy, hogy a november végén kapott fizummal az A-hitelem egyenlege pozitív legyen.

Fontossági sorrend.
  1. álláskeresés
    napi egy interjú, míg nincs két biztos hely
  2. APEH-, Önkormányzat- és könyvelőszelidítés
    minden papírt rendberakni, személyes randik mindenhol
  3. Suzukit rendberakni és eladni
    öreg projekt nem vén projekt...
  4. élvezni az életet
    salsa, sport, kultúra, barátok és barátnők
    (és a többi pont, hogy elégedett legyen a fejem)
  5. rendbe rakni a környezetem
    • beszélni Jeromossal, ne veszítse ilyen iramban a leveleit
    • takarítani, rendet rakni, rendet tartani
    • felkészíteni a konyhát, és főzni magamra
Kihagytam valamit? Szuper. Őőőő... akkor most el kellene kezdeni, ugye?

2007. november 15., csütörtök

bosszantó-e vagy

A winnerizer rövid (!) időre átalakul munkanélküli-naplóvá.

Egyrészt a 'kipróbálok helyettetek dolgokat' program kedvéért, mert azt szerettem, másrészt hogy bosszantsam azokat az általam nagyon-nagyon szeretett embereket, akiket ezzel remekül lehet idegesíteni.

Persze nem lennék önmagam, ha nem lenne az egész mögött egy mottó meg egy megvalósíthatatlan ötéves terv. Lám, igyekszem megfelelni a rólam kialakult sztereotípiáknak.

A mottó legyen mondjuk "ember küzdj és bízva élvezd, különben szart sem ér az egész". Nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam azért, mert úgy döntöttem, felülök a hullámvasútra. Hozzáteszem: az, hogy elszántan vigyorgok, nem jelenti azt, hogy nem kezelem komolyságának megfelelően a helyzetem.

Az Ötéves Terv pedig legyen az, hogy elérek egy bizonyos szintű függetlenséget szakmai tudásom és referenciáim alapján. Ötéves Tervnek tökéletes, még be sem mentem az alagútba, aminek ez lehet a kijárata.

Megmondom azt is, mi pörget. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy spórolnom kell ahhoz, hogy havi 20.000 Ft-ot valamilyen hobbimra költsek. Vannak olyan problémák, amikre büszke az ember, de én ettől rókázok. Úgy szeretek élni, hogy annak adok kölcsön, akinek jólesik, és nem tartom számon, visszaadják-e. Mert baszok rá, mert megtehetem. Arra van a pénz, hogy jól érezzem magam azokkal, akiket szeretek.

Na most biztos eldurrant néhány ember agya. Szerintem meg akinek a véleményével mindenki egyetért, annak nincs véleménye.

Keylock

Még egy érv amellett, hogy ha magára hagyjuk a gépünket, zárjuk le a billentyűzetet.


Ma voltam utoljára a munkahelyemen, kaptam tortát. Megkérdeztem, elhívnak-e arra a lényegesen nagyobb bulira, melyet távozásom után közvetlenül tartanak, de azt mondták, az zártkörű.

Majd bajnokságot rendeztünk ebből: http://www.eyegas.com/cubiclefreakout/

2007. november 10., szombat

88 év

Nagyanyámnál voltam az idősek otthonában. Az a jó a szenilitásban, hogy az ember olyan őszinte és elbűvölő (és idegtépő) tud lenni, mint egy gyerek. Bármi, aminek köze van a valósághoz vagy a logikához, lepereg róla, és élvezi.

- Tessék nagyi, kávé.
- Jó erős... de olyan fura ízű.
- Igen, ez cappuchino, nem tudtam, mit szeretsz.
- Hümm... az nem tudom, mi... köszönöm. [pár korty csend] Ez mindig ilyen rossz ízű?

Én nem tudom, mitől marad életben, gyakorlatilag két falatot evett, azt is az én kedvemért. Közben olyan fejet vágott, mint én, húsz éve a tökfőzelék előtt. Nagyon röhögtem, ő is jól szórakozott. Aztán az ápolók összeesküvésének részleteit beszéltük át. Remélem, még marad picit.

2007. november 9., péntek

vérnyúl

Én azt nem értem, hogy egy ember, aki úgy beszél, mint egy kisnyúl, hogy írhat ilyen darabokat. Kodályról van szó. Állítólag rettegtek tőle a tanítványai. Ha egyszer lesz saját lakásom, lesz a falon egy Kodály-portré. Nem azért, mert hűdejó darabokat írt. Egyszerűen csak gyermekkorom meghatározó alakja.

Zélet

tomlac says: csá
tomlac says: http://www.indavideo.hu/video/ez_a_tojas
tomlac says: :D
tomlac says: bocs ezt nem birtam kihagyni :)
larry says: bruhaha :)
tomlac says: te ez e a munkanélküli létforma kattantá tesz engem
tomlac says: a neten már csak az ilyen baromságokra mozdulok :)
larry says: bwahaha :D :D: :D
larry says: hát ez kurvavicces... csirke, meg minden
larry says: dobom tovább mindenkinek
tomlac says: ja én is ott dobtam el magam :D
larry says: szal kivagy
larry says: én is
larry says: még mindig nincs új meló
tomlac says: beszélj Andival, hogy akkor inkább maradnál :)
larry says: nem, annál büszkébb vagyok
tomlac says: vicc az egész élet
larry says: egyrészt
larry says: másrészt bencsik nemet mondana
tomlac says: lehet
larry says: harmadrészt már lekönyvelték a felmondásom
tomlac says: ejj
tomlac says: politikusnak kell lenni
larry says: tegnap voltam egy interjún
tomlac says: mesélj
larry says: kibaszott puccos, óriási iroda
larry says: kong az egész, alig lakják
larry says: mert nő a cég, most költöztek be
larry says: a főnökkel 45 percet dumálok angolul
larry says: imád
tomlac says: :)
larry says: én is a melót: extreme programming projektek tesztelési támogatása
tomlac says: jeee
larry says: kérdi, mennyit kérek, mondom 250
larry says: aszondja az neki sok...
tomlac says: válasz?
tomlac says: mennyit gondolt?
larry says: hát mondom ok... nem vagyok nagy üzletember: ha sokat tanulok, hajlandó vagyok kevesebbet keresni
larry says: megegyeztünk 200-ban
tomlac says: akkor mi a gond? :)
tomlac says: irtad, hogy nincs új meló
larry says: aztán megint farkcsóválás, meg konkrét tervezés: december elején megyek kisebb leókra
larry says: melókra
larry says: és utána mélyvíz
tomlac says: nem értem
larry says: fasza, akkor összegezzük, mondja:
larry says: 200 bruttó
larry says: MI VAN?
larry says: 200 nettó
larry says: nem, ő bruttóra gondolt, 200 nettót a 3 éve náluk dolgozó diplomás fejlesztő kap
tomlac says: mi van? :D
larry says: oszt mindketten hátradőltünk, hogy patthelyzet
larry says: ő 120 nettót adna, én 250 nettót kérnék
tomlac says: baszki és a 250 is lófasz
larry says: (szopós-szmájli)
tomlac says: az
tomlac says: ejj
larry says: teljesen kikészültem
tomlac says: remélem el tudok itt kezdeni dolgozni :)
tomlac says: azt elhiszem
larry says: mesélj, te hogy vagy
tomlac says: ha haza kellene mennem, szuicid hajlamok törnek fel bennem :)
larry says: jól hangzik :D
tomlac says: még mindig a munkaválllalási papper körül megy a várakozás
larry says: találj valamit, ami fontos és leköt, és produkáld benne a képességeid határát
larry says: pl nyelvtanulás, napi 250 szó
tomlac says: jó, ez olyan mint a maszturbálás: egy darabig poén, de társasággal mégis más
larry says: legyen annyi, amit ép ésszel még pont lehet produkálni
larry says: igaz
tomlac says: szóval nekem mindig fontos volt a feedback
tomlac says: és így tét nélkül nehéz magam fegyelmzni
larry says: igen
larry says: kurvanehéz
larry says: mint pl partner nélkül felhúzni egy életet
tomlac says: ja :)
tomlac says: ez egy külön jó
larry says: mármint mi
tomlac says: amikor a nő eltervezi, hogy te vagy a mókuskája, tulajdonba vesz és megszűnik a külvilág
tomlac says: :)
tomlac says: persze valakinek ez természetes
larry says: haha
tomlac says: és bennem van a hiba
tomlac says: :)
larry says: ne őrá haragudj, ha neked szopás az élet. nélküle még nagyobb szopás lenne.
larry says: az ember mindig azt bántja, akit szeret
tomlac says: hát kit bántson? :)
larry says: igaz :D
tomlac says: aranykalitka, kezdek becsavarodni ]:)
larry says: Márti nélkül foskalitka lenne
larry says: amit már rég otthagytál volna, hogy itt szopd velem magyarországon a faszt
tomlac says: :)
tomlac says: always look on the bright sight of life :)
larry says: én jól megvagyok a magam problémájával
larry says: amellett, hogy megőszülök, büszke vagyok arra, ahogy játszom ezt a dolgot
larry says: volt vér a pucámban a nehezebb utat választani
tomlac says: kétségtelen,hogy izgalmas :)
tomlac says: meg vicces is
tomlac says: úgy tűnik, halál nyugodtan szopatod magad :)
larry says: ahogy még régen mondtad: dobálom a fost a ventillátorba :D
tomlac says: :)
tomlac says: tényleg
tomlac says: :D
tomlac says: szerintem kiváncsi voltál, hogy ebből mi jön ki, mert már qrvára mást akarsz :)
tomlac says: 1 év
tomlac says: a varázsidő
tomlac says: mindenesetr drukkolok
tomlac says: nem is próbáltad feketézni a fizetést?
larry says: nem, ez egy finn cég
larry says: ezek nem magyarok, nem gagyiznak
larry says: és beszéltem Andival is
tomlac says: és ennyire szarér hogyér dolgoztatnak
larry says: azt mondta, reális, amit a faszi mond, ennyit keres egy tesztelő. ha jobban akarok keresni, váltanom kell
larry says: de legalább egyel feljebb lépnem a ranglétrán
larry says: a finnek nem keresnek sokat otthon sem, csak az állam szolgáltat azért a sok pénzért, amit elvesz. úgy, ahogy itt nem.
tomlac says: aham
larry says: mind1
tomlac says: nettó 120 egy vicc, a tesztelő ember, céljai vannak
larry says: asszem elvállalom 300 bruttóért, ha megadja, tanulok 1-2 évig, és aztán elmegyek külföldre azzal a spéci tudással, amit összeszedtem, és a fluent angolommal
larry says: aztán meglátjuk
tomlac says: még egyezkedel vele?
larry says: igen, azt mondta, mindenképpen keressem, beszél a partnerével
tomlac says: tehát a patthelyzet még mindig tart?
larry says: 10 nap
tomlac says: ez jó hír
larry says: jó? nem tudom eldönteni.
tomlac says: ha más nem, legalább van fix 120
larry says: lehet hogy jó, de az elképzelésemmel nem találkozik
tomlac says: ha nem találsz mást
larry says: hjahh
tomlac says: mert itt vége, ahogy irtad
larry says: igen
larry says: dumáljunk még, de most meló
larry says: és ha eret vágsz közvetíts
larry says: egy webkamera is jól jönne
tomlac says: :)
tomlac says: most?
larry says: azzal legalább kereshetek, ha eladom a blikknek
tomlac says: live gyilok pornó
larry says: barom :)

2007. november 6., kedd

hiányzanak a barátaim

Nagyrészt, sőt valószínűleg teljesen magamnak köszönhetem, de a nemrég tartott, kibaszottjól sikerült fellépésemen egyetlen régi barátom nem volt ott. Ott volt két munkatársam, "friss" barátok.

A régi baráti társaságot hagytam magamtól eltávolodni, amikor éppen azzal voltam elfoglalva, hogy milyen rossz nekem, és fáj az élet.

Mondjuk az a jó a Zéletben, hogy amíg nem döglöttél meg, lehet a dolgokon javítani, ha akarsz.

kis lépés az embernek...

10 napja kitaláltuk Robival, hogy minden nap tízzel több felülést, guggolást és fekvőtámaszt megcsinálunk. Én 1-5-10-15... szériákban tolom, hogy bemelegedjenek az ízületek. Reggel, felkelés után, mert este alkalmatlan vagyok hasonlóra.

Ebben nem az a szép, hogy ma reggel letoltam10 perc alatt háromszor százat, hanem hogy azért tudtam ezt megcsinálni, mert tartottam a tervezett ütemet.

Egyébként az első fekvőtámasz nehezebb, mint a századik.

2007. november 1., csütörtök

nők

Furán vagyok én ezzel a dologgal.

Lenne, aki nem tetszik, de imádna.
Nem keresem.

Lenne, aki istennő, de színészkednem kellene, hogy megkapjam.
Nem keresem.

Lenne, akibe szerelmes vagyok és bújik hozzám, de férjes.
Nem keresem.

Nem jó, nem rossz... hétköznapok.

mindig

Mindig elszégyellem magam, ha valaki, akiről azt sem tudom, honnan a halálból ismerem, nevemen szólít... azt hiszem, bunkó vagyok.

2007. október 31., szerda

nem becsajozni, azt jól tudok

(3:22:38 PM) én: neked minden pasi töketlen, aki nem ver képen
(3:24:29 PM) csaj: nekem minden pasi töketlen, mert az eszüket használják......... állítólag...........
(3:24:58 PM) én: mert a fejünk nagyobb, mint a farkunk
(3:25:26 PM) én: és lehet rá kalapot rakni anélkül, hogy kiröhögnének
(3:26:13 PM) csaj: értem.......

2007. október 29., hétfő

fellépés

volt szombaton az endorfinnal a fellépés, és a pótkulcsban olyan jó hangulatot sikerült teremteni, hogy egészen büszke vagyok.

nagyon érdekes látni azt, hogy valami, ami soha nem akart semmit legyőzni vagy megnyerni, egyszerűen azért, mert önmagától minőséget vár el, lassú évek alatt egyre több életre tesz egyre nagyobb hatást.

az orczy kertben pokrócon rácsodálkozunk arra, hogy tudunk több szólamban énekelni most ott tart, hogy egy tucat fiatal felnőttnek állandó és igényes időtöltést, az ő barátaiknak - szeretteiknek pedig alkalmanként szórakozást nyújt, és ahogy mondtam, ezt nem csinálta senki. csak úgy lett.

majd teszek ki videót.

2007. október 25., csütörtök

Krigli

Hazafelé kiszámoltam, hogy ha egy olyan hangya, amiből mindig mászkál néhány a lakásban, két köbmiliméter helyen elfér, akkor hatszázezer hangya fér bele a söröskorsóba, amit cukros lével az alján elölhagytam a konyhában.

Valamint tanultam egy verset is, és most már kívülről tudom.

Kiscsillag : MOL-kútnál

Ez nem is dalszöveg, hanem vers. Valószínüleg a második sorig jutsz el, ha egyáltalán átkattintasz a linken, pedig ez egy irodalmi igényeséggel megírt kortárs vers. Nem magyarázom, riszpekt.

wigwam 2, hétköznap

Mi van a szádban?! - kérdezi a lányt. - A golfütő. - vonja meg a vállát a lány. Hát persze, hogy a golfütő. Mi más.

2007. október 9., kedd

szociodráma a villamoson

Kedd, reggeli csúcsforgalom, beáll a megállóba a hármas. Míg az emberek szállnak, zöldre vált a lámpa.

A tizenkét éves vézna cigánygyerek bedörömböl a vezetőfülkébe, és mondja nagy hangon, hogy mehetünk.

Pár másodperc szünet, egy néni elkezdi magyarázni, hogy a villamosra nem az a lámpa vonatkozik, de nyílik a fülke ajtaja, és egy nagydarab körszakállas ember néz le a fiúra.

Elvigyorodik, - Tied a pálya! - mondja, a fülke ajtaját nyitva hagyva kényelmesen leszáll, és elsétál. A fiú kikészül, nem tudja, ilyenkor mi van, mellettem nevetnek.

Elmúlik fél perc, reggel van, munkanap, kezd éles lenni a helyzet, az emberek kezdenek morgolódni, mikor egy kis köpcös sofőr ugrik fel a lépcsőn, beszáll a fülkébe és indít.

Sofőrváltás volt. Jól előadva.

Életvonat

2007. október 7., vasárnap

2007. október 2., kedd

Örömhír!

Férfitársaim, így harminc felé!

Biztos forrásból tudom, hogy aki még nem kopaszodott meg közűletek, az már nem is fog.

Van előnye az érett kornak.

2007. szeptember 30., vasárnap

vigyázz

vigyázz kislány, mert megtalálom az egyensúlyt az 'önmagam adom' és a 'szédítelek' között, és akkor neked véged van, mint a botnak

dobállak majd, mint egy kurva cunami. tudod te, mekkora egy cunami? és hogy leszarja, hogy mit és mennyit sodor el? kurvára vigyázz

2007. szeptember 27., csütörtök

lengéscsillapító

Egyre inkább megerősödöm abban a hitemben, hogy a hazugság szerepe az életben a lengécsillapítás. Ha őszintén játszol, sokkal rázósabb az út. Nem rosszabb, de durvább, közvetlenebb a szembesülés a realitással. Ez is egy sport.

2007. szeptember 25., kedd

futóhomok

Egy barátomról beszélgettünk a metrón, aki megint nem jött el próbára, és rádöbbentem valamire.

Három év alatt egyetlen próbát sem hagytam ki.

negyed évig én mosogatok

mert a Tibi rájött, hogy legyőzhet gyros gyorsevésben, ha nem rágja meg.

2007. szeptember 24., hétfő

2007. szeptember 20., csütörtök

ping

[16:03:28] Attila says: ping
[16:03:47] Attila says: LŐŐŐŐŐRINC
[16:03:55] Attila says: figyellljé' má' ide!!!!
[16:03:57] Attila says: :D
[16:03:58] Larry says: request timeout - no answer returned within timelimit

2007. szeptember 19., szerda

fene

[14:04:28] Larry says: Hoztál palacsintát?
[14:06:06] Zsolt says: Szia, nem
[14:06:12] Larry says: szia
[14:06:18] Zsolt says: Kértél?
[14:06:20] Zsolt says: :)
[14:06:32] Larry says: nem, de hozhattál volna. túrósat.
[14:06:37] Larry says: Andi sem hozott
[14:06:45] Larry says: pedig tőle sem kértünk
[14:06:47] Zsolt says: Ilyen népség vagyunk
[14:06:51] Larry says: fene

112

Tegnap este buliba menet jeleztem a Tűzoltóknak, hogy egy Nagy Veszélyes Dolog fenyegeti az Örs Vezér terének mit sem sejtő őzikeszemű járókelőit és sofőreit.

Nagyon izgalmas volt, izzadt a tenyerem, berekedtem és picit remegtem is, de helytálltam, és megmentettem a kicsi buta embereket a fölébük tornyosuló tragédia rémétől.

2007. szeptember 17., hétfő

mechanogasztronómia

Egy jól felszerelt legénylakásban mindig van kalapács, vajazókés és csípőfogó, melyekkel ki lehet nyitni a konzervet.

fél év

Fél éven belül harminc vagyok.

Úgy akarom átlépni, hogy ne legyen bennem szomorúság és szégyen az elvesztegetett idő miatt, de ehhez még dolgoznom kell. Nem keveset, nem megvalósíthatatlanul sokat.

Tulajdonképpen ha annyit elérek, hogy érzem, jó irányba visz a lendület, elégedett leszek. Esetleg boldog.

Korányzok még picit, gyorsítani már nem kell.

2007. szeptember 13., csütörtök

semmi extra

Nincs semmi, de hogy el ne kopjon az a napi 10 ember, aki olvas, kiborítom ide a sziporkákat, amikkel mindig tele a fejem.

A műzlit nagy bödönből, nagy kanállal, egy liter tejjel, hangosan szürcsölve és kétpofára csámcsogva a legjobb enni. Kevés mézzel, hogy ne legyen szirup. Cerbonát, mert azt még itthon gyártják.

Heti egy alkalom semmire nem elég, legyen az nyelvtanulás, vagy sport. Egyszerűen nem fejlődsz.

Arra is rájöttem, hogy mi kell a nőknek. Illetve arra még nem, de arra igen, hogy mit keresnek. A kettő szinte biztos, hogy nem ugyanaz. Szóval a nők olyan pasit keresnek, akinek van álma, és azt meg fogja valósítani. Ez ilyen egyszerű.

Ha valakinek, aki épp rászorul, segítesz, nagyon jófejnek érzed magad. Ha szereted is az illetőt, akkor meg egyszerűen boldog vagy. És lássuk be: mennyivel könnyebb már másokon segíteni, mint önmagunkon! Megvan az örök boldogság kulcsa. Persze nem.

Ma jött a céghez két vendég, Svájcból. Meló után elment az egész csapat sörözni, és úgy egy óra elteltével mindenki felállt, és otthagytuk őket. Én viccelődtem, hogy "Ugye hallottatok a magyar vendégszeretetről?... Na az csak legenda." és eljöttem, de igazából nagyon ég a pofám, reggel ezt meg is mondom nekik, és este elviszem őket bulizni és Rudasba.

2007. szeptember 11., kedd

a változás szembeszele

Ha az ember legyőzi saját természetét, és tud változtatni, akkor rögtön szembejön a következő, hasonlóan nehéz feladat - a közvetlen környezet még jó ideig nem vesz tudomást a változásról.

Egy kis humorral és alázattal ezen is át lehet lendülni.

[...]
Apa tudja, hogy helyes munka- és időbeosztással
minden nehézséget át lehet hidalni.
[...]

/Tudósok: Apa kocsit hajt/

2007. szeptember 10., hétfő

2007. szeptember 7., péntek

függvényanalízis

Definíció: A "nő / szép női fenék" valamint a "szép női fenék / közszemlére tett szép női fenék" függvényeknek a Mountex Boulder Klubban lokális minimuma van.

Állítás: A "nő / közszemlére tett szép női fenék" függvénynek a Mountex Boulder Kulbban lokális minimuma van.

Bizonyítás: Őőőő... ha a/b=1 és b/c =1 akkor a/c=1. Mindenesetre nekem nagyon úgy tűnt.

2007. szeptember 4., kedd

salsa

megtanultam salsa-zni. nem nagyon, de tanfolyamra most egy darabig nem iratkozom be újra, mert tudok vagy tizenöt figurát, és ha ezeket buliban még jobban begyakorlom, meg megtanulom kombinálni, elértem azt a szintet, amit akartam. még egy hét.

Személyre Szabott Kaland

Míg pár hónapja azt álmodtam, hogy autót vezetek, de nem érem el a pedálokat, és összetörök mindent magam körül, ma éjjel már én vettem át mástól a saját autóm volánját, mert neki nem ment, nekem pedig igen. Trabi volt.

Trabant az életem, de én irányítom, és elég rég nem éreztem ezt. Döntöttem külfölddel és úgy általában a munkavállalással kapcsolatban is.

Eddig mindig az volt, hogy elkezdtem valamit, és mivel újdonság volt, meg gyorsan fejlődtem benne, nagyon élveztem. Aztán egyre csökkent a tanulási görbe, és engem egyre inkább hidegen hagyott a meló. Elhanyagoltam, majd vagy kirúgtak, vagy kiléptem. Ez a ciklus általában egy évig tartott.

Ezért van az, hogy voltam már eladó, tanár, műszerész, tanácsadó, pincér, vállalkozó, ingatlanos, kórházi kisegítő, kertész, pályázatíró és informatikus, némelyik többször.

Mivel a jelen munkahelyemen is elértem az egy évet, és mindent pontosan úgy csináltam, ahogy eddig mindig - volt is már egy 'szedd össze magad, vagy kirakunk' beszélgetésem - az elmúlt néhány hét elég erősen útkeresésről szólt.

Amiket komolyan megfontoltam:
  1. Tesztelői meló Londonban - ez amolyan teher alatt nő a pálma koncepció volt
  2. Tesztelői meló Madridban - könnyített változat, van hátszél, meg nincs akkora hajtás
  3. Műszerész meló Párizsban - carpe diem, ezt nagyon élvezném
  4. WWF irodavezetői meló - lótifuti meló széplelkűeknek: civil szektor, környezetvédelem
  5. Árokpart, felhőnézés - ez csak ábránd, nem engedem meg magamnak

Végül érdekes fordulatként - mert a munkahelyemen úgy beszéltek velem, mint a kapcaronggyal - úgy döntöttem, vállalom a kihívást, és a számomra legnehezebbet választom: maradok ahol vagyok, és helyrerakom, amit hagytam tönkremenni.

Ez az igazi kaland.

2007. augusztus 29., szerda

lassan

lassan jöhetne egy nő, mielőtt kifekszem az árokpartra fél évre eget nézni

persze legyen gyönyörű, nagyszemű, nőies, okos és nagyon szerelmes

de tenni ne kelljen érte

köszi

2007. augusztus 17., péntek

allergia

Felébredek, de nem mozdulok. Csak az agyam kapcsol be, meg kinyitom a szemem. Majd 5 másodpercen belül megindul és eldugul az orrom. Alvás közben nem vagyok allergiás. Hogy is van ez? Akkor most beteg vagyok, vagy az agyam baszakszik velem?

Egyébként az Újlipótvárosban láttam egy szépet. Vannak a járda szélén ilyen méterszer méteres virágágyások, mint mindenfele a városban. Többnyire fa áll bennük. Na, ebben egy két méternél magasabb, szépen ápolt parlagfűbokor volt. Augusztus van, virágzott, csak ugye az nem látszik rajta. Megkapó volt, megálltam megnézni.

2007. augusztus 14., kedd

semmi, de az részletesen

Semmi extra, hétköznapok. Este megyünk mászni, még nem tudjuk hova. Utána salsa. Még nem tudjuk hol. Közben 30 éve tartó egzisztenciális válságom felböfögött egy érdekes választ arra a kérdésre, hogy akkor én mos csináljam azt, amit a normális emberek, és az lesz nekem jó, vagy csináljam azt, amihez kedvem van, és akkor meg az lesz a jó. Kérdőjel.

Azzal vádoltak, ötéves tervekben gondolkodom, hogy aztán két hét után elvessem őket az első nehézséggel szembesülve, és újat kreáljak. Hát most rácáfolok. Van egy 12 éves tervem.

Utálom ezt a kis országot, de ez azért lehet, mert nem is ismerem. Nincs összehasonlítási alapom. Tegnap éjjel egy lerobbant kocsmában egy középkorú ír csóka elmagyarázta, hogy a pálinka nem 'spirit', hanem 'brandy', mert gyümölcsből desztillálják, és nem adnak hozzá semmit. Ezek után joggal kérdeztem meg tőle, mégis mi a faszt keres itt, amikor lehetne bárhol máshol. Elmondta. Picit unalmas, épp ezért egész hihető okai voltak, és a lényege az volt, hogy valahol élni kell, és Budapest egy nagyon élhető város.

Tehát a hosszú terv: körbelövöm Magyarországot. Elmegyek Nyugatra, élek ott pár évig. Utána elmegyek Keletre, és élek ott pár évig. Így már érteni fogom, miért jó magyarnak születni és itt leélni egy életet.

Az a nagy helyzet, hogy nincs vesztenivalóm, mert ami számít, az talán megvár itt.

2007. augusztus 13., hétfő

grrrrrrr..... GRRRR!

kezd nagyon idegesíteni a derékfájás. az egy dolog, ha az embernek folyamatosan fáj valamije, és megint más, ha ez akadályozza a normális életvitelben. akadályoz. GRRRRR!!!!

2007. augusztus 8., szerda

Csőtörés, nincs víz a munkahelyen

"Megyünk autóval a Mom-Parkba pisilni. Jöttök?"

Bada Dada



Valaki mondja meg nekem, ez az ember miért kultikus figura. Mert az. Fikázni én is tudnék, de nem ez volt a kérdés.

2006. július 4-én, röviddel 44-ik születésnapja elõtt, rákoskeresztúri mûtermében öngyilkos lett BADA TIBOR, korunk meghatározó erejû, elismert mûvésze. Bada Tibor (1963-2006), mûvésznevén Bada Dada, azok közé a Vajdaságból áttelepült alkotók közé tartozott, akik a kisebbségi magyar identitás és avantgárd szellemiség különös keverékét hozták az anyaországba. Költõ, festõ, zenész és performer; sok száz egyéni kiállítás, koncert és irodalmi est létrehozója, akinek költeményeit és dalszövegeit számos generáció szavalja és énekli. Szinte minden mûfajban alkotott: szabadvers, prózai szöveg, vizuális költemény, zene-kísérettel elõadott dalszöveg, festmény, grafika, kollázs, kalligráfia, szobor és objekt, apró dísztárgy, képeslap, MC / CD borító, képregény, fotó, animációs film, zeneszám és performansz egyaránt fontos volt számára. A sors kegyetlen fintora, hogy tragikus haláláig soha sem kapott lehetõséget teljes mûvészeti opusának feldolgozásához. Bada Dada a 80-as évek elején, a legendás újvidéki Új Symposion és Képes Ifjúság folyóiratok hasábjain és estjein kezdte el pályafutását, melyet azután magyar és délszláv nyelvû publikációk, és az egész ex-Jugoszlávia területén bemutatott kiállítások és koncertek sorozata követett. Tolnai Ottó, a symposionisták vezéregyénisége és a kortárs magyar irodalom klasszikusa, "õsavantgárdnak" nevezte. Lírai és képi világa a dadaista stílus megújítása, melyet "õszinte és kõkemény" szókimondás, szarkasztikus humor és totálisan gyermeki létfilozófiai jellemez. Munkái ezer szállal kapcso-lódnak az elhagyott újvidéki ifjúkor világához, amibõl nem tudott és nem is akart kilépni. A nagyváros sem változtatta meg világlátását, csak árnyaltabbá, kíméletlenebbé és keserûbbé tette. Minden alkotását átitatta a szertelen önkifejezés vágya, ami a kísérleti irodalom, festészet és zene utánozhatatlan mesterévé avatta. Aki nem szerette, nem értheti. És aki nem értette, nem is szeretheti.

2007. augusztus 6., hétfő

teljes sztori

Elindultunk a Borárosról péntek reggel 06:45-kor és megérkeztünk a hegy lábához, szállásunk, Aljažev Dom (1015m) parkolójába 16:00-kor. Útközben nagyon esett, a Vrata völgyben már csak alig, de minden nedves volt.



Kikérdeztünk két magyar srácot, akik akkor jöttek le a hegyről, melyik út milyen. Azt már tudtuk, hogy délről, a tótól mennek föl a könnyebb utak, és tőlünk, az északi völgyből a legnehezebb három. Javaslatuk alapján mi a legszebb, a 'Tominšek' elnevezésű ösvényt választottuk felfelé, és a könnyebb, ám hosszabb és omladékos 'Prag'-ot lefelé.



Az eredeti terv szerint már pénteken fel kellett volna másznunk a Triglavski Dom (2515m) menedékházhoz, de úgy számoltuk, csak este tízre érnénk fel, és nem volt lámpánk - lemondunk róla. Nehezen. Így utólag teljesen nyilvánvaló, hogy nem értünk volna fel, csak vagy reggel, vagy zsákban. A vizes szikla csúszik és a holdtalan sötétben még az egyébként laza terepnek számító Kotel fennsíkon is kezünk-lábunk tört volna.



Jobb híján szállást - pontosabban ágyat - foglaltunk a barakkban, összepakoltunk, és belekóstoltunk a Triglav legalsó szakaszába. Két óra alatt nem jutottunk el a sziklafal tövéig, bár másztunk fölfele becsülettel. Nagyon szeretem a ködöt, a legjobb képek itt készültek. Arra jó volt a kóstoló, hogy tudjuk, hét-hét órát kell szánni a fölfele és a lefele útra is.



Lefeküdtünk, de engem a hideg kivert: a tetőtérben, az emeletes ágyon nyugvó okos fejemtől 10 centire szapora lábak szaladgáltak és állatkák visítoztak. Nekem volt patkányom. Nagyon jó fej teremtés. Pont így visít. De láttam szabadban is, macska méretűre megnőtt példányt is, és utáltam volna egy ilyet az ágyamban - már csak azért is, mert útitársnőm mondta, látott valamit szaladgálni az ágyak közt. A frissen vetett ágyamban pedig frissen termelt bogyókat találtam. Nem mondom, hogy nyugodtan aludtam el.



Reggel fél hatkor csörgött a telefon, hatkor keltem, háromnegyedkor már mentünk. Négyen vittünk két hátizsákot felváltva. Az első szakasz ismerős volt tegnapról. Szép fenyves, vízmosás, farönkökből lépcső kanyarog. Az égig. Ez a két óra a combizmokról szólt.



Utána érkezett a törpefenyős szakasz. Itt már néha kézzel is húzta magát az ember fölfelé, de ez egyrészt nem volt megerőltető, másrészt lélegzetelállítóan szép volt. Imádtam, rajongtam, vigyorogtam. Közeledett egy hágó, és én már a fennsíkot vártam a túloldalán, és odaértünk, és aki elöl ment, azt mondta, hogy 'bazdmeg'.



Fölértem én is, és átfutott az agyamon, hogy akkor most én itt visszafordulok. Az ösvény folytatása ugyanis egy többszáz méter mély kanyon volt, úgy 80%-os lejtéssel. Ahol a csapás véget ért, ott a sziklán egy drótkötél indult és tűnt el úgy két méteren belül a fal mögött.



Innentől számítva a következő két óra a halálfélelem jegyében telt. Nem akarok nagyot mondani, egy gyakorlott hegymászónak ez az útvonal egyszerűen csak szavakkal alig leírhatóan szép. Én sajnos ezt nem láttam: lefoglalt a kockázat mértékének folyamatos nyilvántartása. Van-e kapaszkodó, milyen széles a párkány, a párkány alatt milyen meredek a hegy és milyen mély a szakadék. Általában a kockázat mértéke a teljesen objektív 'itt meg lehet halni' tartományban mozgott. Ha ez gyávaság, gyáva vagyok.



A legrosszabb az volt, hogy minden hágónál azt hittem, ez már a vége a falmászós szakasznak, és persze soha. Mire felértünk a fennsíkra, bár már teljesen kivoltam, azért tudtam ám nagyon örülni. A fennsíkról nem sokat lehet mondani... az alja méterszer méteres sziklatörmelék és ennél kisebb kövek egymásra hányva, feljebb síma szikla, hosszú és mély repedésekkel, a tetőn pedig a menedékház. Itt volt hó is.



A menedékházban ittunk teával hígított cukrot - nagyon jól esett. Én csak ültem, és vártam, hogy kiszolgáljanak, mert jártányi erőm nem volt. Teljesen kivoltam, a falmászós szakasz annyira betett, hogy percekig ültem a toi-toi dobozban. A csúcsra nem akartam felmenni. Nem hisztiből, egyszerűen azért, mert a fáradt ember hibázik. Felfaltam az egyik útitársam kajáját, aludtam egy padon addig, míg át nem fáztam, elmentem még egyszer slozira, és picit összeszedtem magam, mondtam, hogy tőlem mehetünk.



A csúcsra olyan gyorsan mentem fel, amennyire csak a tömeg engedte: túl akartam lenni rajta. Amikor felértünk, az járt a fejemben, hogy nem rontom el a többiek jókedvét, nem húzok le azonnal, hanem picit ücsörgök. Bevártuk tehát a hátramaradt két embert, fotóztunk, vettünk dobozos teát, és amint lehetett, én mentem lefelé.



Nem tudom, hogy a lent megevett kenyér és cukorszirup, vagy az a tudat adott erőt, hogy az utolsó veszélyes szakasz van előttem, de zergeként ugráltam lefelé. Ahol fölfelé fehéredő ujjakkal markoltam a hágóvasat, ott most ugrottam, és kanyart levágva előztem a sort. Negyed óra alatt leértem, és pontosan az az eufória fogott el, amit a csúcsra jósoltak. Lefeküdtem a sziklára és kurvára örültem az életemnek. Tudtam, hogy - mivel a könnyebb úton megyünk le - már nem lesz több veszélyes szakasz. Bár a hegy tetején voltam, a túra számomra véget ért, innen már elég a kitartás.



A többi már csak olyan volt, mint amikor megkerültük a Szentendrei szigetet kenuval - azt hiszed, nincs több tartalékod, de mindig van. Tizedszer is. Este tízre értünk le a szállásra, és bár ragyogóan csillagos volt az ég, és a hold is világított, a fenyvesben szuroksötét volt. Mivel lefelé is - ugyanúgy, mint a csúcson - siettem, ahogy tudtam, ketten hátramaradtak. Szerencséjükre sötétedéskor utolértek egy magyar csapatot, akiknek volt lámpája, velük jöttek le a hegyről.



Ennyi. Este még összebarátkoztam a tető lakóival, akikről kiderült, hogy mókusfélék, másnap pedig, miután kialudtuk magunkat, elmentünk, megnéztük az egyik közeli tavat.



A leírtakból kitűnik, hogy nem én voltam a hegy hőse aznap. Mentségemre szóljon, hogy a hátizsákot, amiben kettőnk cucca volt, igyekeztem végig én cipelni, és hogy ezt a túrát csak vérprofik tolják le egy nap alatt, én meg most voltam először hegyen.

2007. augusztus 5., vasárnap

megvolt

Azt hiszem, úgy leszek én a hegymászással, mint a tűzönjárással. Egyszer elég volt. Ez itt balra feketével jelölve az izgalmasabb szakaszok egyike. Egy ember úgy 3 mm lenne a fotón. Biztosítás nélkül másztunk. Én elhiszem, hogy vannak, akik szeretnek úgy eltölteni órákat, hogy tudják, ha most megcsúszik a lábam, meghalok, de nekem nem jön be.

Majd jön élménybeszámoló, meg fotóalbum, de most megyek és megtanulok egy hálaimát. Ja igen. Sötétben indultunk, sötétben érkeztünk, és a csúcs alatti menedékházban kétszer mentem el vécére, mert fostam félelmemben.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak a csúcson elhízott öregemberek és kisgyerekek is, bár ők valószínűleg fent aludtak a hegyen, és nem egy lendülettel mászták meg az 1800m szintkülönbséget oda és vissza, és nem a második legnehezebb útvonalon, mint mi.

Most egy darabig nem kirándulok azt hiszem. Azért szép volt, lesznek majd gyönyörű fotók.

2007. augusztus 2., csütörtök

akkurátus kaméleon-gyík

Amikor szélsőjobbosoknak mondtam hogy nem következetesek, amikor zsidókról beszélnek, akkor zsidó voltam. Amikor ezeket a szélsőjobbosokat védtem meg egy liberális lapban, akkor antiszemita voltam. Mikor heteroszexuálisoknak mondom, hogy nem racionálisak, mikor melegekről beszélnek, akkor buzi vagyok.

Azért ez megnyugvással tölt el. Értem magam, és értem a reakciót, amit kiváltok.

Nem hiába szeretem én Karinthy-t, erre is van verse.

[...]
Hát hiszen akkurátus kaméleon-gyík lett belőlem az már aztán igaz
Éppen csak az volt a baj mintahogy utólag mindig kiderült
Hogy mindig elvétettem bármily gyorsan forgattam színt és köpenyet
Zöld alapon kék voltam kéken sárga sárgán fekete fehér a feketén
Nem úgy mint a nagysikerű próféták s váteszek kik haragos-dacosan
Nyáron meleget prédikálnak és télen hideget fittyethányva veszélynek
Én nagyravaszul mérsékletet és hagyományt hirdettem a forradalomban
S a forradalmat és haladást mikor jött a Mult fehér lepedőben
Emlékeztek még a Schöberl-pamlagra mely nappal szék éjjel ágy
Hát én egy olyan Schöberl-bútor voltam egyetlen példány a gyárból
Amelyik nappal nyugodalmasan szétterül hivogatva aludni
Éjjel meg ugrálni kezd a szegény fáradt polgár párnája alatt
[...]

viharabiliben

juteszembe. egy üzletről szóló előadásban az hangzott el, hogy "polarize people", vagyis osszad meg az embereket. ha olyan véleményed van, amivel mindenki egyet tud érteni, nincs is véleményed.

ez azért fogott meg, mert nagyon jellemző hibám a "semleges álláspont" elve mögé eldugni a konfliktuskerülésem.

szóval most vihar a biliben, remélem sikerül ellentéteket szülnöm. a buzi szót pejoratíven használtam a blogon, és félreérthetetlenül ellenérzésemet fejeztem ki, ez kötelez arra, hogy írjak róla.

az állatvilág 1500 fajánál - az embereknél is - a populáció közel 10%-a rövidebb, vagy hosszabb ideig saját nemével folytat szexuális viszonyt. az embereknél az egész életen át tartó homoszexualitás ennek az aránynak kevesebb, mint a fele. mivel többszáz embert ismerek, jó eséllyel ismerek melegeket is, még ha nem is tudok róla.

nem akarom túlbonyolítani a dolgot. olyan mértékű a társadalom ellenérzése, hogy úgy gondolom, az emberek szinte elhanyagolható töredéke merné bevállalni azt, hogy melegnek gondolják, pedig nem az. minden tiszteletem az övék, ők szabad emberek.

én a tömeghez tartozom. ezért nem mennék olyan közösségbe, ahol sok a meleg, annak ellenére, hogy valakinek a homoszexuális mivolta engem nem érint érzelmileg, legfeljebb intellektuálisan. magyarul kiváncsi vagyok rá, mint mondjuk egy hawaii-on élő emberre. mert más.

konklúzió: ha nem félnénk a megélyegzéstől, nem félnénk a buziktól.

na lehet vitatkozni.

megyek hegyre fel

én ilyen elbaszott egy figura lehetek... egy hónapja készülök arra, hogy megmásszuk a triglav-ot, és most tökéletesen unottan pakolászok. persze amikor már ott leszek, akkor majd vigyorgok, mint a tejbetök.

2007. augusztus 1., szerda

patikamérleg

Ha csak a kíváncsiságom és az előítéleteim között folyt volna a küzdelem, biztos az előítélet nyer, és soha nem megyek el megnézni egy salsa tanfolyamot. Soha.

A mérleg nyelve az volt, hogy megvetem azokat, akik úgy hoznak döntéseket, hogy közben mereven elutasítanak bármilyen valódi tapasztalatot a döntés tárgyával kapcsolatban.

Ezért nem csak hogy elmentem egy táncórára, de azt is eldöntöttem, hogy nem azért megyek oda, hogy pofákat vágjak, meg húzzam a számat. Ha azt mondják, riszáljam a seggem, akkor azt teszem.

Nem, nem estem át a ló túloldalára. Bár lehetett volna - és a legtöbben így is tettek - rögtön bérletet venni, én egy alkalmat fizettem ki. Ha szar, ha béna vagyok, ha mindenki buzi - elmondhatom, megalapozott a rossz véleményem, ide se jövök többet.

Nem válogatom szét a "meleg-e táncolni" és az ehhez a témához nem kapcsolódó benyomásokat. A benyomásokat erősségük szerint csökkenő sorrendbe rendezem.
  • Teljesen normális, hétköznapi emberek vannak a csoportban.
  • A lányok többen vannak, szépek, kedvesek, értelmesek.
  • Az oktató rádszól, ha nem a nemednek megfelelően mozogsz.
  • Az oktató segítőjénél nem nagyon tudok szebb nőt elképzelni.
  • Az oktató inkább ripacs, mint meleg, de tolerálható.
  • Egyetlen alkalom alatt megtanultuk az alapmozgást, két könnyű és egy nehezebb figurát.

2007. július 31., kedd

salsa

larry: valamint a salsa-val kapcsolatban is vannak félelmeim :D
wtf: :))
erdekes temavaltas
micsoda?
larry
: pl hogy odarókázok a táncparkettre :)
wtf: a porgestol? :)
larry: ha elriszál mellettem egy faszi
wtf: oh
sevillaban lattam utcai salsaoktatast
larry: vígasztalj meg
wtf: barmilyen kevesbe jobb erzesu faszi megdugta volna azt a csavot aki az oktatast tartotta
csak csipomozgas alapjan
eleg rosszul voltam az egesztol
larry: hát nem sikerült megvígasztalnod

2007. július 28., szombat

a lustaság ellenszere

Tolakodni és dörgölőzni nagyon nem szeretek, ellenben azt nagyon fontosnak tartom, hogy megmaradjon az a kép rólam, hogy ha hívják, jó eséllyel eljön.

Ha ehhez hozzáadom, hogy mostanában tudatosan és aktívan gyarapítom a környezetemben azoknak a számát, akikkel jól érzem magam, megkapom a lustaság ellenszerét.

Három-négy emberrel járok rendszeresen sportolni, és van - ennél kevesebb - olyan barát, akivel szórakozni, beszélgetni járunk el majd' minden héten. Ott van még a kórus és szerdától - hát, izé - salsázom. Remélem a csatolt fotó mindenkinél kivágta a biztosítékot.

Ha a versenytáncosok nekikezdenek, selyemvirágba borul a horgolt terítő és tengerpartos-naplementés poszter formájában kicsapódik a falakon a giccs, de azért én reménykedem, hogy létezik nem gyomorforgató dimenziója is ennek a dolognak. A cél pedig nem bonyolult: bulizni jó, jól bulizni még jobb, és úgy bulizni, hogy még vezetni is tudom a táncpartnerem, az a legjobb. (vö: régi post arról, hogy nem fogok táncolni).

Mit is akartam ezzel mondani. Ja igen. Holnap Balaton a francia lánnyal és a barátaival. A török szépség tegnap hazament.

2007. július 27., péntek

antropológia

Ide a távoktatásra a minimális nyolcvan ponttal felvesznek bárkit. Nekem 47 pontom lett. Még 47. Fölöslegbe. Csak azért nem mentem 130 fölé, mert a nyelvvizsgámat csak részben fogadták el. Mondjuk ettől még kurvára nem vagyok okosabb. Persze azért jól esett, hihihi.

Itt jelezném, hogy az általam befizetett adóból tartják fent az egyetemet, és még szemeszterenként 100+ rugót is kifizetek érte - na, ez fog rólam eszébe jutnia a továbbiakban minden olyan tanárnak, aki megpróbál egyszer is gyerekként, vagy '80 pontos szakra' járó diákként kezelni.

Kicsit olyan vagyok most, mint a nyuszi, aki azt üvölti szegény megszeppent rókának, hogy bassza meg a porszívóját. Ez amolyan prevenció. Megelőző taktikai bombázás.

Kicsit ki is pihentem magam, és föl tudtam kelni reggel, szóval ma is úsztam. Hidrobiológiai elmélyülésem eredményeképp lokalizáltam még egy vizes élőhelyen előforduló ritka, ám mindig jelenlevő fajt: a magányos vízköpőt. Kizárólag hím egyedei láthatóak: feltételezhetően a nőstények csak az ivadékok kiköltésével foglalkoznak eldugott almaikban. A hím egyedek viszont előjönnek, és kurvára csapkodnak.

Gyorsabban haladnak, mint kortársaik, de lassabban, mint azok, akik formálisan (és fröccsmentesen) tanultak úszni. Egyszerű őket felismerni: ha szembe jön, a szemlélő vizet nyel. Magányos életformájuk következménye, hogy soha nem mondta meg nekik senki, hogy ezt ne csinálják, mert rossz.

Ma volt egy 'meeting' a cégnél. Egy éve dolgozom itt, de most láttam először a tulajt. Azt próbálta beadni, hogy ő szívességet tesz, ha zsebből fizeti az alkalmazottakat, mikor a megrendelő nem fizet időben.

Szerintem meg a tulajdonos leveszi az üzleti kockázatot az alkalmazottról, cserébe a haszonért. Ennek fejében az alkalmazott úgy gondolja, hogy a nyereség jogosan a tulajdonosé, ám elvárja, hogy ugyanígy legyen a veszteséggel is. Nem bonyolult ez.

A tulajdonos okos ember, pontosan tudja ezt ő is, csak akkor nem tudom, kit akar hülyének nézni.

2007. július 25., szerda

egyszerűség

Egész jól megy ez az agykivétel-program. Mindennek az egyszerűbb végét fogom meg. Nem vagyok hajlandó filozofálni. Azt mondom, amit gondolok. Nem tervezek, csak kéznyújtásnyi távolságra. Amit kapok, annak örülök, ha nem kapok többet, örülök annak, amit addig kaptam.

A lányokat nem kergetem, egyszerűen jól érzem magam a társaságukban, szeretem őket. Ha tetszem (úgy egy hetes a borostám), majd szólnak. Nagyon kis figyelmes vagyok, észreveszem az alig látható jeleket is.

Az egyetlen hátránya a dolognak, hogy minden, ami nem a körülöttem levő emberekről szól (munka, tanulás, háztartás), háttérbe szorul. Na jó, még az is probléma, hogy nem bírom a tempót: ma reggel betelefonáltam, és kértem fél nap szabit délelőttre. Úszni sem mentem el. Megint kések, ha nem is annyit, mint régen, és csak alvás után.

Nem zavar. Az élet egyszerű, ezt is megoldom valahogy.

2007. július 24., kedd

szia bözse

Kettővel lejjebb lakott a Tavasz utcán, a kisegítőbe járt, de nem volt gáz. Szeplős volt, fiús. Már akkor is velünk játszott, mikor még nem szabadott kibiciklizni az utcából. Ott volt akkor is, mikor leestem a fáról, és elájultam, meg mikor Nándit eltiltották tőlem, mert fölhasadt a halántéka. Úgy általában - ott volt mindig. A bandából csak ő volt velencei, a többiek csak nyaralni jártak oda. Néha játszott az Ellenséggel, Robiék csapatával is, olyankor jól leárulóztuk.

Bözsével voltak titkaink, olyan alsótagozatos titkok. A kevés gyerekkori barátom egyike volt. Tizenöt éve meghalt, fél évre rá tudtam meg. Tökre elbúcsúztam volna tőle.

2007. július 23., hétfő

lemerült


teljesen kivagyok, picit túlvállaltam magam... és amikor időben lefekhetnék, akkor is hajnalig ébren vagyok. asszem megkéerem főnökasszanyt, adjon ki fél nap szabit délutánra. mosok és alszom.

2007. július 21., szombat

majdnemcsoda

Már csodát akartam kiáltani, ugyanis elmúlt az allergiám, de utánanéztem, és a hőség miatt esett vissza a pollenkoncentráció. Kár. Ebben a csodában részt vettem volna.

Ellenben vége az önsajnálat időszakának, átestem a ló túloldalára. Pénteken meló után buli a Fecskében, kurvajó társaság, dumáltunk, táncoltunk hajnalig. Szombat reggel falmászás, utána (most) meló, mert a főnököm annyira aranyos, hogy nem rúgja szét a seggem, mikor nyilvánvalóan henyélek, szóval most beérem magam a kedvéért. Délután baráti összejövetel, este másik társasággal Rudas. Vasárnap egész napos kirándulás, strandolással megszórva.

Hétfő reggel úszás, este próba, kedd este falmászás, szerda reggel úszás, este baráti összejövetel, csütörtök este falmászás, péntek reggel úszás, este céges buli.

Ez a publikus program...

2007. július 20., péntek

pregret

PREGRET (definition from Urban Dictionary): The feeling of regretting something you're about to do anyway.

2007. július 19., csütörtök

okosan

Szakítani jó, csak tudni kell élvezni.

Az a lényege, hogy az ember őszintén és mélyen átélten érezze magát szarul. Sírjon, dühöngjön, de mindenekelőtt szeressen megint bele abba, akivel együtt volt.

Az életben kibaszott kevés alkalom adódik a szerelemre, de ha kirúgtak, semmi, de semmi nem akadályoz meg abban, hogy felszívd magad, eldobd a józan eszed, és még egyszer, utoljára rajongva szeresd a régi kedvesed. Amíg együtt voltatok, addig mindig józanra pofozott a valóság, de most, most itt a te időd!

Ez nem cinizmus. Ez hedonizmus. Szeretni a körülményektől függetlenül jó. Visszamenőleg is szerelmes vagyok az összes nőbe, akit valaha is szerettem, és ebben már ők sem akadályozhatnak meg.

mizjus?


ez.

2007. július 18., szerda

te is más vagy, te sem vagy más

Tegnap lecseréltem az ősrégi telefonomat. Egy még régebbire. Ez jobban megfelel az elvárásaimnak: lehet vele telefonálni, SMS-t küldeni, ébreszteni, és kacagni azokon, akik arra spórolnak, hogy még laposabb telefont vegyenek.

Tulajdonképpen én is olyan vagyok, mint az összes többi, és a telefonomat az önmegvalósítás eszközeként kezelem. Régitelefon-forradalmárok előre, fogjunk össze, és a világ ráébred majd, hogy mi nagyon okosak vagyunk, ők meg nem!

2007. július 17., kedd

engem nem vesznek komolyan

Egyik kollégám ma reggel elutazott svájcba egy kis fejtágításra, ám itthon hagyta a szendvicsét. Arra gondoltunk, megalapozzuk külföldi munkatársaink magyarokról alkotott véleményét, valamint segítünk oldani a kínosan udvarias hangulatot, és utánaküldjük a szendvicset a kinti iroda címére gyorspostával. Sajnos az ügyfélszolgálatos kislány szembesített a valósággal: ez a vicc 16,751 forintba kerülne.

2007. július 16., hétfő

mindmap

..és? mi van veled mostanában?
Hát ez.

2007. július 15., vasárnap

concept art

a képek a fórumban vannak

2007. július 14., szombat

Wikipedia

Rá kell ébredjek, hogy 'A' Wikipédiára cikket írni nagyságrendekkel nehezebb, mint ugyanezt megtenni a céges Wiki-vel.

Céges Wikin az is elég, hogy odaböfögök valami hasznos információt olyan címmel, hogy aki akarja, megtalálja.

A Wikipédián viszont nem írhatod le, amit tudni vélsz, csak ha meg tudod jelölni, honnan származik. Pláne nem írhatsz le olyat, amit te találtál ki, vagy 'szerinted az úgy van'.

De tetvesül nehéz lexikális pontossággal dolgozni, és milyen távol áll attól, amit a mindennapokban teszünk, ha tudást adunk át!

A fene gondolta volna.

2007. július 13., péntek

bámulj közelről monitort!

Ez egy 3D kép, de kicsibe' nem működik.
A kérdést fel sem teszem.

2007. július 11., szerda

mérnemvicces?!

Visszaolvastam a régi blog néhány bejegyzését, és nagyon jól szórakoztam. Vicceseket írtam. Sőt, szellemeseket.

Most meg okosakat írok, de főleg unalmasakat, meg szakmaikat, és nem is ide, hanem a Wikipedia-ra.

Larry, úgy kell felnőni, hogy azért picit mindig ott legyen a gyerek benned, mert az nagyon jófej volt ám.

Ezt a képet pont egy éve csináltam, mikor fölvettek tesztelőnek.

no room to swing a cat

A britek ezt mondják, mikor szűkösen vannak: nincs egy macskalóbálásnyi hely.

A kifejezés Brit Haditengerészetnél alakult ki, akkoriban, mikor még a büntetés a 'kilenc farkú macskával' (cat o' nine tails), tehát korbáccsal történt.

fura

Tegnap azt (is) álmodtam, hogy egy csillagos éjjelen valamit pakolászok nagyapám szerszámos bódéjában, kint, a velencei telken.

Odasétál Sári, és leül a még napmeleg kőre. Még befejezem, amit csinálok, odasétálok én is kényelmesen. Illatos nyári este van, hova siessek? Leülök picit távolabb, vele szembe törökülésbe, és megkérdem, "na mizu?".

Felkapja a fejét, vicsorog, hegyesek a fogai, halvány zölden dereng a szembogara, pupillája nincs, és azt sziszegi, "menj innen!".

Úgy beszartam, hogy felébredtem.

2007. július 10., kedd

ajánló

A Boom Boom együttest Tátrai Tibor (gitár), Szappanos György (basszusgitár), Mohai Tamás (gitár, vokál), Borlai Gergő (dob) és Jamie Winchester (ének, gitár) alkotja.

Albumok letölthetőek itt.

Boom-Boom: Live
Boom-Boom: Intergalactic Megahello

hálás közönség

Söröztünk este kóristákkal, két fiú, négy lány. Valami macsó téma került elő, én picit nagyzoltam, majd ezt picit tompítandó, bevallottam. "Á, nekem igazából csak a szám nagy." Én akkor is vicces vagyok, ha nem akarok.

2007. július 9., hétfő

komment

Beállítottam, hogy lehessen google-account nélkül is kommentelni, de így kénytelen leszek "moderálni" a kommenteket a SPAM miatt. Bocs.

gép rájd

Ha a félszeműeket vagy szőrös fülűeket ugyanúgy elutasítaná a társadalom egy része, ahogy a buzikat, a félszeműek és a szőrösfülüek pont ugyanúgy felvonulnának, és hirdetnék, hogy "mindenki bekaphatja, vagyok olyan ember, mint te, és nekem jó így".

Ez nem állásfoglalás, ez ténymegállapítás.

2007. július 6., péntek

kétszer

Tegnap, tegnapelőtt és ma reggel Buffaló pizzát ettem.

Ez olyan, hogy darált marhahús, rajta mozarella. A hús alatt pedig a lényeg.

Stratégiailag elhelyezett darált erőspaprikatócsák. Méretük is precízen behatárolt: nagyobbak, mint egy falat, és pont olyan vastagok, hogy még ne lehessen észrevenni őket a hús alatt.

A pizza fogyasztása a következőképp történik. Az ember eszik, mert finom. Nem tudja előre mikor, de elér a tócsához. Ekkor szájürege 40-50% darált erőspaprikát tartalmaz. Eltorzul a feje, és harap gyorsan még kettőt. Ekkor szájürege - a tócsák bravúros méretezése révén - már 70-80% darált erőspaprikát tartalmaz, viszont tömve van a szája, nincs több hely. Az ember rág, hörög, izzad, nyel, iszik, hörög, izzad, nyel, iszik, és vár 20 percet a következő szelettel.

Ezt a pizzát egyedül is vicces enni, de ketten sokkal jobb, és az erőspaprika élettani hatásai miatt emlékezetes is marad fogyasztása míg teljesen ki nem ürül.

2007. július 5., csütörtök

ok

Íme az ok, ami miatt én három éven belül elmegyek ebből az országból. Mert lehet ezt csinálni, de nem az én munkám béréből.

http://neviddel.freeblog.hu/
http://logout.hu/adamcole/2295/kozszfera.html

2007. július 3., kedd

Jean

A Lehel téri aluljáróban egy koromfekete csöves a lépcsőn ülve mobilon kért kávét. Tejjel. Gondolom, a személyi titkárjával beszélt.

nalátod

Nyugodtan lehetsz balfasz, gondolhatsz nagyokat, hogy aztán semmit ne valósíts meg. Még mindig jobb vagy, mint a szoftverbiznisz.

Juteszembe, elkezdtem szerkeszteni egy WIKI oldalt, hogy szerteágazó, ám mégis alapos tesztelési ismereteimet rendezett formában is megcsodálhassam.

2007. július 2., hétfő

sétálunk, sétálunk, egy kis dombra...



Megyek, megmászom Szlovéniát. A hegyit. Neve is van, Triglav.

[update:] Megtaláltam a googleMaps-en.
[update2:] kitaláltam, hogy menjünk oda.



2007. június 28., csütörtök

értem én....

Egyre több barátomtól kapok olyan visszajelzéseket, hogy "Nem olvastál te túl sok könyvet?!". Műtétileg el fogom távolíttatni az agyam, akadályoz az érvényesülésben.

No de komolyra fordítva a szót: ma este azon fogok gondolkodni, hogyan lehet kevesebbet gondolkodni. Bruhaha.

2007. június 26., kedd

További Kutatási Eredmények

A BVSC uszoda 25 méteres medencéjében hidrobiológusaink még csak pár napja tanulmányozzák a nemrégiben felfedezett, csodálatos biodiverzitásáról és a különböző vizi létformák eddig meg nem figyelt szimbiotikus kapcsolatairól elhíresült zártnak tekinthető emberpopulációt.

Rövid leszek. A legbelső sávban, ahol a lépcső van, medúzabácsik és csillókkal mozgó nénik lebegnek.

Utánuk következnek a nagytestű víziemlősök. Lassan haladnak, és mozgásszerveik végállapotai között maximum 15° különbség van.

A középső sáv a vízbe kényszerült szárazföldi emlősöké. Gyors mozdulatokkal, kapkodva törekszenek a part irányába, ott megpihennek.

A nagyedik sávban falkába tömörült, szenvtelen kitartásukról felismerhető víziemberek úsznak. Fejüket ritkán, vagy egyáltalán nem emelik ki a vízből, a parttól távol maradnak.

Az utolsó fél sáv a pedig csúcsragadozóé. Középkorú holgynek néz ki, nagy fenékkel, de ezt csak nagysebességű kamera segítségével lehetett megállapítani. Szabad szemmel motorcsónaknak tűnik.

2007. június 25., hétfő

Az immunrendszer erősítésének hátrányai

Kettőből kétszer az már statisztika: ha elmegyek úszni, öntudatára ébred az immunrendszerem, körülnéz, elborul az agya, és kurvára megment engem az összes szembe jövő virágportól, minden egyes darabjától külön-külön.

2007. június 24., vasárnap

bocs

bocs a kihagyásért, pár napnyi környezeti változó, fordítási flag és kernel beállítás után a gentoo linuxom még nem alkalmas blogírásra. viszont stabilan hozza a mindennapi betevő kernel panic-ot.

egyébként meg azt vettem észre, hogy ahelyett, hogy élvezném a mindennapokat, fogcsikorgatva küzdök jobb körülményekért az élet minden területén. asszem ezt át kellene gondolnom, mert ez így szar.

2007. június 21., csütörtök

Lovely SPAM, wonderful SPAM!

A SPAM egy konzervhús készítmény (Shoulder of Pork and hAM). A második világháborúban angliában bevezetett élelmiszer-megszorítás idején az egyetlen korlátozás nélkül elérhető húsféleség volt. A Monty Python 1970-ben sugárzott komédiája erről szólt - de túl jól sikerült. A SPAM azóta a kéretlen és tukmált dolgok szinonimájává vált.

Waitress: Uuuuuuuuugggggh!Monty Python's SPAM Sketch

Setting: A cafe. All the customers are Vikings. Mr. and Mrs. Bun enter - downwards (on wires).

Mr. Bun (Eric Idle): Morning.
Waitress (Terry Jones): Morning.
Mr. Bun: What have you got, then?
Waitress: Well, there's egg and bacon; egg, sausage, and bacon; egg and SPAM; egg, bacon, and SPAM; egg, bacon, sausage and SPAM; SPAM, bacon, sausage, and SPAM; SPAM, egg, SPAM, SPAM, bacon, and SPAM; SPAM, SPAM, SPAM, egg, and SPAM; SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, baked beans, SPAM, SPAM, SPAM, and SPAM; or lobster thermidor aux crevettes with a mornay sauce garnished with truffle pate, brandy, and a fried egg on top and SPAM.
Mrs. Bun (Graham Chapman): Have you got anything without SPAM in it?
Waitress: Well, there's SPAM, egg, sausage, and SPAM. That's not got MUCH SPAM in it.
Mrs. Bun: I don't want _any_ SPAM.
Mr. Bun: Why can't she have egg, bacon, SPAM, and sausage?
Mrs. Bun: That's got SPAM in it!
Mr. Bun: Not as much as SPAM, egg, sausage, and SPAM.
Mrs. Bun: Look, could I have egg, bacon, SPAM, and sausage without the SPAM?
Waitress: Uuuuuuuuugggggh!
Mrs. Bun: What d'you mean uuugggh!? I don't like SPAM.
Vikings: (singing) SPAM, SPAM, SPAM, SPAM..SPAM, SPAM, SPAM, SPAM... Lovely SPAM,wonderful SPAM.... (Brief shot of Viking ship)
Waitress: Shut up. Shut up! Shut up! You can't have egg, bacon, SPAM, and sausage without the SPAM.
Mrs. Bun: Why not!
Waitress: No, it wouldn't be egg, bacon, SPAM, and sausage, would it.
Mrs. Bun: I don't like SPAM!
Mr. Bun: Don't make a fuss, dear. I'll have your SPAM. I love it. I'm having SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM...
Vikings: (singing) SPAM, SPAM, SPAM, SPAM...
Mr. Bun: ...baked beans, SPAM, SPAM, and SPAM.
Waitress: Baked beans are off.
Mr. Bun: Well, can I have SPAM instead?
Waitress: You mean SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, SPAM?
Vikings: (still singing) SPAM, SPAM, SPAM, SPAM.... (etc.)
Mr. Bun: Yes.
Waitress: Arrggh!
Vikings: ...lovely SPAM, wonderful SPAM...
Waitress: Shut up! Shut up! (The Vikings shut up momentarily. Enter the Hungarian [from an earlier sketch])
Hungarian: Great boobies honeybun, my lower intestine is full of SPAM, egg, SPAM, bacon, SPAM, tomato, SPAM...
Vikings: (starting up again) SPAM, SPAM, SPAM, SPAM...
Waitress: Shut up. (a policeman rushes in and bundles the Hungarian out)
Hungarian: My nipples explode... (Cut to a historian)
Historian (Michael Palin): Another great Viking victory was at the Green Midget cafe at Bromley. Once again the Viking strategy was the same. They sailed from these fiords here (indicating a map with arrows on it), assembled at Trondheim, and waited for the strong north-easterly winds to blow their oaken galleys to England whence they sailed on May 23rd. Once in Bromley they assembled in the Green Midget cafe and SPAM selecting a SPAM particular SPAM item from the SPAM menu would SPAM, SPAM, SPAM, SPAM... (the backdrop rises, revealing the cafe again. The Vikings start singing again and the Historian conducts them.)
Vikings: (singing) SPAM, SPAM, SPAM, SPAM, Lovely SPAM, Wonderful SPAM, Lovely SPAM, wonderful SPAM (etc.)