nő

Van egy idézet, ami megmaradt a fülemben, még évekkel ezelőtt, de nem tudtam vele mit kezdeni. "A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki."

A párválasztás fura dolog: az első olyan döntés, amiről az ember azt akarja, hogy ne legyen még egy. Hogy ez legyen az utolsó ilyen az életében.

Nem csak ezért szól a végességről a párválasztás. Az ember ilyenkor önként és boldogan feladja a sok álmot. Lemond arról, hogy olajfúró, dzsungeltúra-vezető, berepülőpilóta, strici vagy az emberiség sorsát megfordító kutató legyen, lehetőleg egyszerre, és inkább boldogan választja a közös cipővásárlást, a fűszertartópolc felszereléséért járó ölelést és a lakáshitel-törlesztést. Fejest ugrik az ember a hétköznapba, amit egyébként nagy ívben leszart addig.

Lecseréli a képzelt végtelent a valós végesre, és teremtőként sem fullad bele, hanem boldog tud benne lenni. Most éppen így gondolom.