Pocsék álmom volt tegnap éjjel. Rém. Gyerekként volt utoljára ilyen. Csak a legdurvább részre emlékszem. Mászkáltam valakivel körben egy kertben, és voltak itt-ott elbújva legyengült kismacskák.
Az egyikhez közel kerültem, de nem értem hozzá, mert láttam, hogy foszlik le róla a hús. Élt, támolygott, legurult egy méteres sűrűn benőtt rézsűn, és mire az aljára ért, már döglött volt.
Eddigre már én is ott voltam a rézsű alján, éreztem, hogy valami közöm van az állapotukhoz, próbáltam elkerülni, hogy hozzám érjen a guruló förtelem, de nem tudtam, mert útban volt egy fa meg egy másik tetem, és a csupasz mellkasomon toccsant, az arcomtól centikre, és valami elmondhatatlan iszonyattal ébredtem fel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése