a szocializmus utolsó bástyája

Voltam reggel úszni a BVSC uszodában.

Szétfoszlott betonhídon sétál be az ember, alatta évek óta elhagyott és leromlott medencék. Fénykorában hangulatos lehetett.

1100 a felnőtt napijegy, veszek egyet. Kérdezem a beléptető szakember nénit, ezzel ugye akkor este visszajöhetek? Néz rám értetlenül, mondja, hogy természetesen nem. Arra, hogy akkor ez nem napijegy, hanem alkalmijegy, vagy nemes egyszerűséggel csak 'jegy', nem igazán kíván érdemben reagálni.

A férfiöltöző szépen ki van táblázva, követem a nyilat, majd elbizonytalanodok... csövek, sötét folyosó, kazánház. Elindulok vissza, és végül megtalálom. Egy jelöletlen mosdón keresztül kell megközelíteni, mindenki arra megy.

Ezer éves bádogszekrények és tesiöltözős padok, ezen már nem lepödöm meg, a kabinosbácsi hiánya viszont picit megint kihúzza a lábam alól a talajt. Megkérdezek egy pucér kövér bácsit, mégis, hogy van itt a rendszer, és mondja is kedvesen, hogy semmi extra, fogom a lakatomat, és bezárom bármelyik üres szekrénybe a cuccom. Megdöbben, mikor közlöm, hogy nekem nincs lakatom, és javasolja, próbáljam meg lent, a recepción.

Kapok is lakatot, ám a beléptető szakember néni arra a kérdésemre sem tud válaszolni, hogy nekem ezt honnan kellett volna tudnom. Fizetek egy ezresnyi letétet, és pár percen belül már a medencét keresem.

Van 50 méteres, szép is, meg nagy is, de valahogy mindenki gyorsan úszik benne, meg nem áll meg a végén pihenni - kiderül, hogy edzés van. Az úri közönség a 25-ösben pancsol.

A 25-ös medencét is megtalálom egy nagy TILOS táblával ellátott ajtó mögött, nézem is az órát, hogy akkor most még úszom, míg van időm. Két óra is van a falon, ahogy kell. Az egyiknek nincsenek mutatói, a másik nem jár.

Ennyi. Tegyetek engem meg igazgatónak, és anélkül, hogy egy csavart betekernék, milliókat hozó fejőstehenet csinálok a BVSC uszodából. Németeket és hollandokat hozok busszal, és megutatom nekik nagyon sok pénzért, mi volt itt rendszerváltás előtt.