2007. június 16., szombat

meg tudom magyarázni!

Az van, hogy a mostani üzlet-abbahagyás, az nem olyan, mint az eddigi összes többi. Nem a lelkesedés fogyott el, hanem egyszerűen számoltunk, eleget. Pontosan tudtuk 4 évre visszamenőleg a dinnye termelői, nagybani és kiskereskedelmi árait, és egy-két technikai kérdéstől eltekintve - pl. hogy a vérbe vágunk különböző dinnyéket közel azonos szeletekre egyszerűen - minden, de minden kérdésre tudtuk a választ.

APEH, ANTSZ, tüzoltóság, önkormányzat elvárásaival tisztában voltunk.

És az jött ki, hogy ha csak a hétvége erős - amit egymástól függetlenül állított egy ottani kereskedő, a kemping tulajdonosa és a portásnéni, aki egy éves korom óta van a posztján - akkor 30 másodpercenként kell eladnunk egy fél kilós szeletet a nullszaldó eléréséhez. Ha a munkanapok fele olyan jók, mint a hétvége, akkor ez megnövekszik 2 percre.

Kiszálltunk a buliból. Nem azért, mert nem megvalósítható, hanem mert aránytalanul nagy kockázat mellet kecsegtet szerény nyereséggel.

Legközelebb olyan üzletbe vágok bele, ami közvetlenül a praxisomba vág, és nem én tolom, hanem egyszerűen 'kinövi magát' a hétköznapi tevékenységből.

Nincsenek megjegyzések: