semmi, de az részletesen

Semmi extra, hétköznapok. Este megyünk mászni, még nem tudjuk hova. Utána salsa. Még nem tudjuk hol. Közben 30 éve tartó egzisztenciális válságom felböfögött egy érdekes választ arra a kérdésre, hogy akkor én mos csináljam azt, amit a normális emberek, és az lesz nekem jó, vagy csináljam azt, amihez kedvem van, és akkor meg az lesz a jó. Kérdőjel.

Azzal vádoltak, ötéves tervekben gondolkodom, hogy aztán két hét után elvessem őket az első nehézséggel szembesülve, és újat kreáljak. Hát most rácáfolok. Van egy 12 éves tervem.

Utálom ezt a kis országot, de ez azért lehet, mert nem is ismerem. Nincs összehasonlítási alapom. Tegnap éjjel egy lerobbant kocsmában egy középkorú ír csóka elmagyarázta, hogy a pálinka nem 'spirit', hanem 'brandy', mert gyümölcsből desztillálják, és nem adnak hozzá semmit. Ezek után joggal kérdeztem meg tőle, mégis mi a faszt keres itt, amikor lehetne bárhol máshol. Elmondta. Picit unalmas, épp ezért egész hihető okai voltak, és a lényege az volt, hogy valahol élni kell, és Budapest egy nagyon élhető város.

Tehát a hosszú terv: körbelövöm Magyarországot. Elmegyek Nyugatra, élek ott pár évig. Utána elmegyek Keletre, és élek ott pár évig. Így már érteni fogom, miért jó magyarnak születni és itt leélni egy életet.

Az a nagy helyzet, hogy nincs vesztenivalóm, mert ami számít, az talán megvár itt.