még sok ilyet

Ma nem csak voltam, éltem is. Jó volt.

Délig aludtam. Voltam az exnél kóruspróbán. Picit fáj látni a közösen felépített élet tárgyait: ezt a mosdót, fogast, polcot én fúrtam föl a falra... Nem az ex hiányzik, bár bele is ugyanúgy szerelmes vagyok, mint az összes nőbe, akit valaha szerettem, ráadásul azt hiszem, az utolsó kettő kapcsolatom elég komoly volt. Viszem őket tovább magamban. Tehát nem őt hiányolom, hanem az együttélést, és azt, ahogy az ilyen jobbá teszi az embert.

Utána felléptünk egy szigetszentmiklósi lakóközösség mikulásbuliján, egy játszótéren. Rengeteg 3-5 éves kisgyerek, kerti székeken szépen sorokba rendezve. Ezek a fejek! Beszarás. Bármikor fagyoskodok ilyen teremtések kedvéért fél órát. Azzal ámítom magam, hogy a sok kis elnyílt szemű és szájú kisgyerek közűl lesz pár, aki 30 év múlva is emlékezni fog arra, hogy neki énekeltek, aztán jött a Mikulás. Én emlékszem még ovis mikulásünnepségre, meg a krampuszokra. Rohadtul be voltam tojva.

Végül visszajöttünk a városba, kitaláltuk, hogy társasozunk nyolctól. Elugrottam anyámékhoz, rendbe tettem a laptopot, letoltam a hajam, megvacsiztam, dumáltunk, és eljöttem.

Végül társas nem került, de megoldottuk. Elég bor fogyott ahhoz, hogy versíróversenyt szervezzünk. Nem bonyolítottuk el: mindenki mondott egy szót, aminek szerepelnie kellett a versben, és 3-5 perc után mindenki előadta a művét, röhögtünk sokat, néha rácsodálkoztunk egy-egy jobban sikerült, esetleg komolyabb hangvételű alkotásra.

Jó nap volt, lefekszem. Holnap a legjobbakat kirakom ide.