Herr Herrmann Hesse

Olvasom ezt a csókát, és bogár ült a fülembe.

Általánosíthatnék, de nem teszem, és ezért csak így mondom E/1 -ben: egy csomó olyan dologgal foglalkozom, amiben nem mutatok különösebb tehetséget.

Évek óta játszom a gondolattal, hogy megtanulok rokizni. Leányok kígyózó sora próbálkozott már, sikertelenül. Falábam van a háromnegyedes ritmushoz.

Vagy tíz éve gitározom. Minek is? Egyetlen normális darabot nem tudok hiba nélkül végigjátszani.

Azokkal a dolgokkal pedig, amikben van egy kis természetadta előnyöm, mert tanulás és gyakorlás nélkül is tudom őket olyan szinten művelni, mint az előzőeket sok éves gyakorlással - nos, ezeket hanyagolom. Ilyenek a sziklamászás, vagy az írás.

Mindig az kell, ami nincs. Mostantól a passzióim megválasztásában szempontként veszem figyelembe, hogy van-e hozzá adottságom. Ha nincs, nem erőltetem. Ez nem gyávaság, hanem józanság. Túl rövid az élet ahhoz, hogy bénázással töltsem.

etikaóra

Mást tanít az anyád, és mást a magyar hétköznap.

Otthon azt tanultad, "légy becsületes fiam."

A valóság meg az, hogy amit a munkáltatód kifizet, annak a háromnegyede az államkasszába jut, majd elköltik, olyan hozzáállással, amiért téged lecsuknának.

Vak és süket az, aki ezek után nem próbál meg kimaradni ebből a rendszerből. Ami engem illet, ha jön a pénzügyi számonkérés, egy sunyi pofájú jogász fogja bizonyítani, hogy nincs semmim. Mennyibe kerültem az államnak? Szeretném kifizetni, és aztán felejtsük el egymást.

Vadvízi evezés

Ugyan úgy tűnt, a gépünk előtt ülünk, de nem. Az egész csapat öltönyben ült egy gumicsónakban, száguldott lefelé a Projekt tajtékzó szarfolyóján, és igyekezett egyenes derékkal, lazán úgy evezni, mintha tökéletesen biztos lenne magában.

Néha egy-egy ember eltűnt a "habokban", mire a többiek kicsit jobban hozzánőttek a csónakhoz, és még jobban eveztek.

Ennyi. Holnap megbeszéljük, miért volt ez ilyen szar, és mit lehetne tenni...

semmiextra

Befizettem 306.170 Ft-ot a diákhitelközpontnak. Inkább felvettem egy kevés A-hitelt az OTP Banktól, sokkolóan magas kamattal, ám egy hónapra, minthogy éveken át fizessem a diákhitelt.

Amit tavaly befizettem, annak nyoma sincs, pedig az sem volt kevés pénz. Azt "ügyeleti kamatra" költöttem. Köszönöm, nem szeretnék több ügyeleti kamatot venni.

Ezen felül feladtam két levelet az APEH-nak, meg egyet a Felsőoktatási Felvételi Bizbasznak, szóval nagyon hatékony voltam.

Még arra is maradt időm, hogy csináljak egy új honlapot az Endorfinnak.

Ja, és akinek van ideje és sávszélessége, nézze meg ezt az animációt, mert jó.

akkor most futok, vagy fussak?

Jung szerint a visszatérő álmok hosszú ideig megoldatlan problémát jeleznek. Én legalább 10 éve álmodom azt, hogy menekülök a rendőrök elől, nem sokkal azután, hogy megöltem valakit. A gyilkosságot nem, vagy talán csak egyszer álmodtam meg, nagyon-nagyon régen. Az emberölés vagy véletlen volt, vagy elvi kérdés, amiről hideg fejjel hoztam döntést, számolva a következményekkel.

Az álom mindig arról szól, hogy kerteken, üres telkeken, gyártelepeken, tetőkön és lépcsőházakon keresztül menekülök. Nincs a nyomomban senki, de tudom, hogy el kell tűnnöm a környékről, ki kell törnöm a gyűrűből.

Nagyon jellemző az érzés: stressz, hideg fej, gyors döntések, tökéletes kontroll a testem fölött, ahogy kerítéseket ugrok át, vagy lépcsőn rohanok. Most este új elem jelent meg az álomban: nem voltam egyedül. Találkoztam ismeretlenekkel, akikkel elvegyültem, hogy ne keltsek feltűnést, és találkoztam ismerőssel is, aki elnézően mosolygott, és szólt, hogy jobban rejtsem el a fegyvert. Merthogy a mai álom arról szólt, hogy el kell tűntetnem a nyomot, a pisztolyt.

Az a baj ezekkel az álmokkal, hogy jelenthetnek valamit, és az ellenkezőjét is. Megintcsak Jung szerint az álom feladata az, hogy egyensúlyt teremtsen, hogy ellensúlyozza a tudatos döntéseket. Most akkor az álom azt üzeni, hogy vegyem észre: menekülök valami elől, vagy azt, hogy "FUSS!!!"?

Basszameg, most jól jönne egy konkrét válasz, mert úgy feküdtem le, hogy egy elég kemény kérdéssel kellett szembenéznem. Amit nem osztok meg.

my way

Tíz évvel az érettségi, és öt évvel az egyetem abbahagyása után újra beadtam a jelentkezésem egy felsőoktatási intézménybe.

Nem nagyon mertem elmondani az asszonynak, mert úgy gondoltam, ki fog nevetni a szakválasztás miatt. Erre azt kérdi, mikor felvetem, hogy szeptembertől újra beiratkoznék- "miért nem tanulsz kulturális antropológiát?"

Lövésem sincs, hogy találhatta ki. Ő a racionális döntések apostola. Pszichológiát, szociológiát nem lehet tanulni levelező-költségtérítéses alapképzésen, kizárólag kulturális antropológiát, azt is Miskolcon.

Ne akarjon senki lebeszélni. Vagy szerzek egy olyan diplomát, ami passzol a munkához, amit végzek - ez lenne a józan, a megfontolt döntés, a "járt út" -, vagy szerzek egy "bármilyen" diplomát, hisz a diplomások nagy része amúgy is pályaelhagyó. Én a másodikat választottam, úgy, hogy nem a legkönnyebben megszerezhető, hanem az engem legjobban érdeklő szakmát választottam.

növényevő

Hétfő óta a vegafood.hu oldalról rendelem a napi betevőmet.

Nem vagyok vegetáriánus, csak kezd tele lenni a tököm a szeméttel, amit étel címén magamba tömök. Ezek a kaják táplálóak, változatosak, egészségesek, messze finomabbak, mint bármi, amit dobozban hoznak ki, de éhes maradsz tőlük.

Így eshetett meg, hogy tegnap este a Tóth Kocsmában rendeltem három kurvanagy szelet csirkemájas-zsíros-hagymás kenyeret, és dülledő szemekkel toltam be őket.

Vegának lenni jó, csak néha kell enni is.