aki fél, fél életet él

Ha a metrón ábrándozom, képzeletemben nem nyerek, hanem vesztek, majd morális leckét adok a legyőzőnek. Ami ilyenkor elárad bennem, az az erkölcsi fölény mámoros diadala.

A hétköznapokban is. A cél nem egy állapot, hanem a változás, és a vele járó fejlődés. Eszembe sem jut átszakítani a célszalagot: amint úgy látom, elérném, már nem érdekes a játék.

Ezért hagyom ott a munkáimat, amint elkezdek jó lenni abban, amit csinálok.

És amiért ezt érdemes volt leírni: ha jobban körülnézek, én a többséghez tartozom. A győzelem elviseléséhez tartás és bátorság kell, veszteni és a földről moralizálni lényegesen könnyebb. Ezért ez utóbbi a járt út.

teendők 2009-re. lehetőleg az elejire.

Ezek igazából ugyanannak a folyamatnak a részei. Nem nagy változások, egyszerűen a most következő kanyarok az úton. Előző évben vetettem, most jár az aratás. Is.

• elköltözni: más lakását nem fogom saját képemre formálni, de otthon nélkül sem tudok tovább meglenni, tehát el kell költöznöm. most a hétvégén elhozom anyáméktól a bocskai úti lakás papírjait és elviszem ügyvédhez. apám dolga lenne, de ő ebben az ügyben csak akkor lép, ha az élet az ölébe ejti a megoldást, vagy kényszerhelyzetbe kerül. nem akar szembenézni azzal, hogy jogász mostohaapja hülyét csinált belőle anyja halálakor.
  
• párt választani: ez is az otthonteremtés része. nagy meló volt hogy ezt így akarjam. meg kellett tanulnom tökegyedül élni, szeretőt tartani, szeretőnek lenni... csak így tudom értékelni az elkötelezettséget. megtanultam nem félni a valódi megmérettetéstől, ez volt talán a legnehezebb. még egy dolog hátra van: újra elhinni, hogy van olyan ember, akit tudok annyira tisztelni, hogy lehulljon rólam a cinizmus. másképpen: újra bízni valakiben.
  
• fegyelmezettebben, de kevesebbet dolgozni: már el tudom látni a feladatom úgy, hogy nem érzem azt, "még betanulok". most azt kell elérnem, hogy ezt a teljesítményt rutinszerűen hozzam, stressz és túlóra nélkül. amíg ez nincs meg, nincs erőm másra.
  
• újra belekezdeni egy önálló vállalkozásba: hiába keresek jól, ha valamit akarok kezdeni magammal, ezt a pénzt is hitelkamatra kell költsem. nekem nem kell hitelkamat, nekem lakás kell. ha megkapom a bocskait pár évre, akkor nem irreális a terv.

Ha ezek megvannak, segítek anyámnak jogi és pénzügyi szempontból teljesen leválni a testvéréről, mielőtt az kikészíti. Sőt, igazából ez az elköltözés utáni első dolgom.

60 perc, 40 rugó, 3 szatyor papír

ez volt a karácsonyi shoppingolás idén. könyvek és társasjátékok. a karácsonyi bolondokháza pont az a szitu, amikor jó a társadalom pereméről, a semmibe láblógázva nézni, hogy rajtad kívül mindenki szívből gyűlöli az egészet, de azért tolong. höhöhö. úgy kell nektek. ilyen távolságból még szerethetőek vagytok így tömegben is.

és szenteste, miután egész nap a szüleimmel voltam, elmegyek házibuliba. nem lehetek mindig antiszociális, mert "amire ránézek, megsavanyodik". Az egyik könyv Lázár Ervin naplója, majd jól elkérem kölcsön. Azért egy picit már beleolvastam.

karácsony

Anyámtól tudatosan eltávolodtam, mert mellette nem lehettem felnőtt, apámmal szeretjük egymást, de ez csendes, szótlan dolog. Bátyámmal havonta beszélek. Olyan barátaim, akik valóban ismernének, nincsenek. Gyakran kerülöm a közösségeket, mert rosszul vagyok az üres fecsegéstől. A munkámat még mindig szeretem, de egy év alatt elértem azt a pontot, ahonnan sokkal nehezebb a fejlődés. Ez persze mindig így volt. Tévét 9 éve nem nézek, a számítógép előtt meg elvesztegetettnek érzek minden perc szabadidőt. Párom nincs. Akik érdemesek lennének rá, és még hajlandóságot is mutatnak, azokat aktívan és heti rendszerességgel elhajtom. Aki elbűvöl, az kapcsolatban van és egyáltalán nem biztos, hogy felér azokkal, akiket lepattintok. A pénzt leszarom, sőt. Hiába keresek jól, gyakran mászkálok párszáz forinttal a zsebemben. Pénztárcám nincs.

Azt adom magamnak karácsonyra, hogy kitalálom, mi a fenét kezdjek magammal és miért pont azt. Nem, nem vagyok befordulva, csak most picit megállok, fel- és körülnézek, és kitalálom, merre sétáljak tovább. Teljesen jó időpont erre a karácsony. Lehetne fehér.

Bár nem érzem különösebben boldognak magam, azért amit ebben az évben végigcsináltam, arra szégyen és szomorúság nélkül nézhetek. Legyen ilyen a következő évem is.

főnök úr

IT projekt, pánikhelyzet, dolgozom hétvégén. Esteledik, SMS-ben riportolok az aggódó tulajnak: "Most vagyok a 2/3-ánál. Nincs net. A Duna Mohácsnál 2600."

A válasz: "Az egész jó. Nekem itthon van, szóval Mohács 234cm, mederteltség 19% (nincs készültség) 5.2 C fok. :)"

Bírom ezt a barmot.

Sol omnibus lucet.

- olvasható a SOTE épületének a falán, ahova kajálni járunk, és ahol tegnap letüdőztem egy szem borsót. Szem könnybelábad, fej vörösödik. Az asztal mellett minden széken ültek fiatal orvostanhallgatók.

Ugyan meg tudtam állni a reflexszerű teliszájjal köhögést, ám a borsó ettől még ottmaradt. Patthelyzet. Nincs köhögés, nincs levegő. Így történhetett, hogy az orromon jött ki a rántotthús.

Ezt még mindenképp ide kellett tenni az igényesség rovatba.

a belső igényesség

szerintem meg az a fasz, akinek nehezére esik leülni a koszos földre, és ettől úgy gondolja, hogy ő igényes és ő ad magára, és ez egy erény.

a hegyipásztor 120 évig elél romlott tejen a szárítottszar-kunyhójában, és köszöni szépen, jól van, a közösség megbecsült tagja.

cindy crawford szemfestékét elmaszatolja a könny, ha belegondol, hogy ma egész nap úgy mászkált a castingon, hogy volt egy tintafolt a könyökén.

vajon annak, amit 'belső igényesség'-nek nevezünk, és kurvára büszkék vagyunk rá, mekkora töredéke a mi saját elvárásunk?

vajon annak, amit 'belső igényesség'-nek nevezünk, és kurvára büszkék vagyunk rá, mekkora töredéke rendelkezik a praktikum leghalványabb jelenlétével?

persze olyan is van, hogy az ember belátja, hogy "ez ugyan egy faszság, de legyen forradalmár az, akinek hobbija az ellenszélben vizelés", és tolja az emberi butaság közös szekerét a többiekkel, és mint mindenben, amiben az ember befektetett munkával eredményt ér el, ebben is örömét leli.

sajnos ezt meg kell osszam

Széplelkűeknek ugyanez: