Ugyan úgy tűnt, a gépünk előtt ülünk, de nem. Az egész csapat öltönyben ült egy gumicsónakban, száguldott lefelé a Projekt tajtékzó szarfolyóján, és igyekezett egyenes derékkal, lazán úgy evezni, mintha tökéletesen biztos lenne magában.
Néha egy-egy ember eltűnt a "habokban", mire a többiek kicsit jobban hozzánőttek a csónakhoz, és még jobban eveztek.
Ennyi. Holnap megbeszéljük, miért volt ez ilyen szar, és mit lehetne tenni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ajanlom figyelemedbe, hogy egyes helyeken meetinget tartanak arrol, hogy hogyan is lehetne a meetingek szamat csokkenteni a cegnel :)
Megjegyzés küldése