Tolakodni és dörgölőzni nagyon nem szeretek, ellenben azt nagyon fontosnak tartom, hogy megmaradjon az a kép rólam, hogy ha hívják, jó eséllyel eljön.Ha ehhez hozzáadom, hogy mostanában tudatosan és aktívan gyarapítom a környezetemben azoknak a számát, akikkel jól érzem magam, megkapom a lustaság ellenszerét.
Három-négy emberrel járok rendszeresen sportolni, és van - ennél kevesebb - olyan barát, akivel szórakozni, beszélgetni járunk el majd' minden héten. Ott van még a kórus és szerdától - hát, izé - salsázom. Remélem a csatolt fotó mindenkinél kivágta a biztosítékot.
Ha a versenytáncosok nekikezdenek, selyemvirágba borul a horgolt terítő és tengerpartos-naplementés poszter formájában kicsapódik a falakon a giccs, de azért én reménykedem, hogy létezik nem gyomorforgató dimenziója is ennek a dolognak. A cél pedig nem bonyolult: bulizni jó, jól bulizni még jobb, és úgy bulizni, hogy még vezetni is tudom a táncpartnerem, az a legjobb. (vö: régi post arról, hogy nem fogok táncolni).
Mit is akartam ezzel mondani. Ja igen. Holnap Balaton a francia lánnyal és a barátaival. A török szépség tegnap hazament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése