Status report: nők

Tegnap felléptünk a Vakok Intézetében egy jótékonysági koncerten az Endorfinnal. Voltam fodrásznál, vettem 15 rugóért fekete inget, és tetszettem is a lányoknak, de igazából a lelkisegély-telefonszolgálatnál a 'krízisről' tanultak tökéletesen illenek rám: ha látom is a lehetőségeimet, csak egyet tudok közűlük elfogadni - azt, amelyik nem elérhető.

Visszamennék Ágihoz, annak ellenére, hogy pontosan tudom, nem működne továbbra sem. Egyszerűen nem akarok lemondani egy értelmes ember által tartott tükörről - ez volt ő. Meg jó volt az illata, meg puha a bőre, meg szép a melle, de elsősorban társ volt, még ha igen gyakran utáltuk is egymást.

Nem tudom megérteni azokat, akik egy hosszabb kapcsolat után képesek visszamenni a nő-férfi viszony fiziológiai szintjére. Kúrni jó, de szeretet nélkül az csak a másik szexuális segédeszközként való alkalmazása.

Egyszer volt hasonlóban részem, legnagyobb és legszebb mellű, legvagányabb, legnőiesebb teremtés, akit valaha ismertem, hagyta, hogy megrakjam... pocsék volt, mert nem szeretett, és nem szerettem. Kipróbáltam, és azóta ezt a kompromisszumot nem hozom meg, mert nem éri meg.

változunk

Mostantól a blog nem publikus, se tartalmában, sem elérhetőségében. Nem magamnak írom, de még nem osztom meg. Talán így lehetek benne teljesen őszinte, és írhatok üzletről, nőkről és munkahelyről szabadon. Jobban szolgálja a írói ambíciókat is - bár nagy szó ez arra, amit ki szeretne fejezni.

felnőtt ember nem sír

Talán egy hónap sem kellett ahhoz, hogy a szakításunk után a nőm komoly kapcsolatba kezdjen, és ettől boldog legyen. Én is voltam így. Ilyet akkor tud csinálni az ember, ha legbelül őszinte örömmel tölti el a 'megszabadulás'.

Okos ember ebből tanul, sőt. Ebből merít erőt.

Játszd újra Brian!

Vannak könyvek és filmek, amiket az ember időről időre, újra és újra, elő és elő, vesz.

Például a Brian élete 10 évesen csak azért kurva vicces, mert hülyék benne a bácsik. Utána időről időre, újra és... az ember rájön, hogy a bácsik csak megpróbálják filmrevinni az élet még sokkal viccesebb dolgait. Nem ők találják ki őket.

Mert elmúlik pár év, és egyszercsak a filmen tíz éve látott vicc visszaköszön az utcán, és nagyon komolyan veszi magát, és akkor te megint vinnyogsz és sírsz, ugyanazon a poénon, de már nem ugyanazért.

Ez például állítólag egy Martin Heidegger paródia, és ezért majd ha az életben én egyszer véletlenül Heideggert fogok olvasni, akkor megint jót fogok röhögni rajta.

Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a Dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a Dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raf-raffiakötőállvány, amihez hozzá voltak erősítve. És akkor majd a Barát elveszíti a Barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket Apáik birtokoltak, mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül...

sonka, kölni, nyúl

Ma reggel, még az ágyban, két csipadörgölés között összeraktam kis fejemben az idei locsolóverset.

Xxxxx Xxxxx vagyok,
az üvegben kölni kotyog.

A lehetőségeink végesek,
bár előfordulhat pár eset:

Önthetek semmit, keveset vagy sokat.

Kérem, most tegyék meg voksukat.

Herr Herrmann Hesse

Olvasom ezt a csókát, és bogár ült a fülembe.

Általánosíthatnék, de nem teszem, és ezért csak így mondom E/1 -ben: egy csomó olyan dologgal foglalkozom, amiben nem mutatok különösebb tehetséget.

Évek óta játszom a gondolattal, hogy megtanulok rokizni. Leányok kígyózó sora próbálkozott már, sikertelenül. Falábam van a háromnegyedes ritmushoz.

Vagy tíz éve gitározom. Minek is? Egyetlen normális darabot nem tudok hiba nélkül végigjátszani.

Azokkal a dolgokkal pedig, amikben van egy kis természetadta előnyöm, mert tanulás és gyakorlás nélkül is tudom őket olyan szinten művelni, mint az előzőeket sok éves gyakorlással - nos, ezeket hanyagolom. Ilyenek a sziklamászás, vagy az írás.

Mindig az kell, ami nincs. Mostantól a passzióim megválasztásában szempontként veszem figyelembe, hogy van-e hozzá adottságom. Ha nincs, nem erőltetem. Ez nem gyávaság, hanem józanság. Túl rövid az élet ahhoz, hogy bénázással töltsem.

etikaóra

Mást tanít az anyád, és mást a magyar hétköznap.

Otthon azt tanultad, "légy becsületes fiam."

A valóság meg az, hogy amit a munkáltatód kifizet, annak a háromnegyede az államkasszába jut, majd elköltik, olyan hozzáállással, amiért téged lecsuknának.

Vak és süket az, aki ezek után nem próbál meg kimaradni ebből a rendszerből. Ami engem illet, ha jön a pénzügyi számonkérés, egy sunyi pofájú jogász fogja bizonyítani, hogy nincs semmim. Mennyibe kerültem az államnak? Szeretném kifizetni, és aztán felejtsük el egymást.