Tegnap felléptünk a Vakok Intézetében egy jótékonysági koncerten az Endorfinnal. Voltam fodrásznál, vettem 15 rugóért fekete inget, és tetszettem is a lányoknak, de igazából a lelkisegély-telefonszolgálatnál a 'krízisről' tanultak tökéletesen illenek rám: ha látom is a lehetőségeimet, csak egyet tudok közűlük elfogadni - azt, amelyik nem elérhető.
Visszamennék Ágihoz, annak ellenére, hogy pontosan tudom, nem működne továbbra sem. Egyszerűen nem akarok lemondani egy értelmes ember által tartott tükörről - ez volt ő. Meg jó volt az illata, meg puha a bőre, meg szép a melle, de elsősorban társ volt, még ha igen gyakran utáltuk is egymást.
Nem tudom megérteni azokat, akik egy hosszabb kapcsolat után képesek visszamenni a nő-férfi viszony fiziológiai szintjére. Kúrni jó, de szeretet nélkül az csak a másik szexuális segédeszközként való alkalmazása.
Egyszer volt hasonlóban részem, legnagyobb és legszebb mellű, legvagányabb, legnőiesebb teremtés, akit valaha ismertem, hagyta, hogy megrakjam... pocsék volt, mert nem szeretett, és nem szerettem. Kipróbáltam, és azóta ezt a kompromisszumot nem hozom meg, mert nem éri meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése