Játszd újra Brian!

Vannak könyvek és filmek, amiket az ember időről időre, újra és újra, elő és elő, vesz.

Például a Brian élete 10 évesen csak azért kurva vicces, mert hülyék benne a bácsik. Utána időről időre, újra és... az ember rájön, hogy a bácsik csak megpróbálják filmrevinni az élet még sokkal viccesebb dolgait. Nem ők találják ki őket.

Mert elmúlik pár év, és egyszercsak a filmen tíz éve látott vicc visszaköszön az utcán, és nagyon komolyan veszi magát, és akkor te megint vinnyogsz és sírsz, ugyanazon a poénon, de már nem ugyanazért.

Ez például állítólag egy Martin Heidegger paródia, és ezért majd ha az életben én egyszer véletlenül Heideggert fogok olvasni, akkor megint jót fogok röhögni rajta.

Zebedeus jön majd a szolgájával, és azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a Dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a Dolgok. És senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a furcsa kis izé raf-raffiakötőállvány, amihez hozzá voltak erősítve. És akkor majd a Barát elveszíti a Barátja kalapácsát, és a Fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak... már azok a dolgok, amiket Apáik birtokoltak, mert apáik csak este rakták oda, este nyolc körül...