Nagyrészt, sőt valószínűleg teljesen magamnak köszönhetem, de a nemrég tartott, kibaszottjól sikerült fellépésemen egyetlen régi barátom nem volt ott. Ott volt két munkatársam, "friss" barátok.
A régi baráti társaságot hagytam magamtól eltávolodni, amikor éppen azzal voltam elfoglalva, hogy milyen rossz nekem, és fáj az élet.
Mondjuk az a jó a Zéletben, hogy amíg nem döglöttél meg, lehet a dolgokon javítani, ha akarsz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Oha. Na egyreszt remelem en bele tartozom a regi baratok korebe. Masreszt en mentem is volna pl (SMS-ben irtam, hogy miert nem mentem, nem publikus dolog). Ami meg azt illeti: nekem mindig olyan erzesem volt, hogy akkor tudsz keseregni amikor helyette pont lehetne azon valtoztatni ami miat keseregsz! Mint Raider haverom aki ugye bejott az I103/104-be anno es 3/4 oran at (!) fel-le jarkalt hogy lekesi a vonatat jajj mi lesz (megjegyzem annyi ido alatt gyalog is odaert volna, csak ugye el kellett volna indulni). Viszont ez tok mindegy, ahogy irod is, valtoztatni sosem keso (max ha mar nem vagy). Szoval ilyen elven talalkozhatnank mi is gyakrabban pl, nekem nem lenne ellenemre ;)
Larry! Nekünk pl. kimondottan lenne igényünk ilyen jellegű kikapcsolódásra. Azt nem tudom megígérni, hogy minden fellépéseden az első sorból csápolunk, de ha szólsz, mikor léptek fel (a "hol" is fontos), akkor egyszer-egyszer szívesen elmennénk. (egy régi (remélem) barát
köszönöm, megy majd mail :)
Megjegyzés küldése