önállóságból egyes, tisztes játékból ötös

Nem írtam munkanélküliségem alatt, mert pocsék vagyok benne, a nyavajgós blogoktól meg rókázok.

Egyrészt elsüllyedtem a "fáj az életem"-ben, mert azért nem jó munkanélkülinek lenni, másrészt azt hiszem, az én eredendő bűnöm a lustaság. Ez azért gáz, mert többnyire értem magam, de a lustaság előtt értetlenül állok. Semmi értelme nincs.

Node jött a mai nap, és én elmentem 13:30-ra és 15:00-ra egy-egy interjúra.

Először egy pici magyar céghez, akik biztosítók és bankok így első hallásra teljesen normális (értsd: őskáosz) fejlesztési projektjeit viszi. Többet ajánlottak, mint a jelenlegi helyemen, és nagyon érdekes (kurvanehéz) melót.

Úgy hívják, hogy 'Business Analyst', így nagybetűvel, és az a dolga, hogy senki ne dumáljon mellé. A megrendelő, ha valamiról nem tudja, hogy hogy legyen, akkor ne mondjon valami baromságot csak azért, hogy valami mondva legyen, hanem mondja azt, hogy 'nem tudom'.

A fejlesztő, ha nem értette, mi a fenét akar a megrendelő, ne találjon ki valami működő, de senki által nem kért dolgot, hanem mondja azt, hogy 'nem tudom, mit akarsz'.

Úgy általában, az a dolgom, hogy senki ne találjon ki semmi olyat, amiben nem biztos.

Emellett tesztelhetek, és ha nem érek rá, mert BA vagyok, akkor esetleg koordinálhatom a tesztelést. Szeretek tesztelni.

Emellett érezni lehetett, hogy szeretnének megszerezni és megtartani. Azt mondták, segítenek, hogy meló mellett megszerezzem a diplomát, ha akarom. Heti két angolóra van.

Ezek után úgy jöttem el tőlük, hogy azt mondtam, este - a másik megbeszélésem után - visszahívom őket.

Kibebaszott nehéz döntés volt, mert. A másik cég is rohadtul komolyan vett engem. Folyamatosan utazgattam volna Európában. Olyan új technológiákkal és módszertanokkal dolgoztam volna, amit nemhogy Magyarországon, de az EU-ban is kevesen használnak még.

Végül úgy döntöttem, hogy maradok ebben a kis szarpocsolyában, és mutyizok mint a maradék pármillió magyar, viszont nem halogatom tovább az APEH tartozás befizetését (500+k), szerzek egy diplomát, és nem hagyom ott a kórus szervezését.

Remélem, jó partnerre találtam ezeknek a megvalósításához.

Még annyi, hogy elmentem a második interjúra is, úgy, hogy már eldöntöttem, az első munkát fogadom el. Nagyon szar volt az egyébként végtelenül jófej, de azért büszke tulajnak azt mondani, hogy nem kell, amit kínál, mindez azok után, hogy eljött a társa finnországból, hogy picit dumáljon velem (ok, persze nem csak az én kedvemért jött gondolom), meg összeszerveztek vagy öt embert, hogy akkor megbeszéljük a januári projektkezdés részleteit.

Haragudtak, de azt mondták, megértik, sajnálják, és ha nem jön össze a jelenlegi, keressem meg őket. Én is jófej voltam, hisz odacsöröghettem volna, de inkább elmentem, hogy lássák a bűnbánó fejem.

Most rohanok.