patikamérleg

Ha csak a kíváncsiságom és az előítéleteim között folyt volna a küzdelem, biztos az előítélet nyer, és soha nem megyek el megnézni egy salsa tanfolyamot. Soha.

A mérleg nyelve az volt, hogy megvetem azokat, akik úgy hoznak döntéseket, hogy közben mereven elutasítanak bármilyen valódi tapasztalatot a döntés tárgyával kapcsolatban.

Ezért nem csak hogy elmentem egy táncórára, de azt is eldöntöttem, hogy nem azért megyek oda, hogy pofákat vágjak, meg húzzam a számat. Ha azt mondják, riszáljam a seggem, akkor azt teszem.

Nem, nem estem át a ló túloldalára. Bár lehetett volna - és a legtöbben így is tettek - rögtön bérletet venni, én egy alkalmat fizettem ki. Ha szar, ha béna vagyok, ha mindenki buzi - elmondhatom, megalapozott a rossz véleményem, ide se jövök többet.

Nem válogatom szét a "meleg-e táncolni" és az ehhez a témához nem kapcsolódó benyomásokat. A benyomásokat erősségük szerint csökkenő sorrendbe rendezem.

• Teljesen normális, hétköznapi emberek vannak a csoportban.
• A lányok többen vannak, szépek, kedvesek, értelmesek.
• Az oktató rádszól, ha nem a nemednek megfelelően mozogsz.
• Az oktató segítőjénél nem nagyon tudok szebb nőt elképzelni.
  
• Az oktató inkább ripacs, mint meleg, de tolerálható.
• Egyetlen alkalom alatt megtanultuk az alapmozgást, két könnyű és egy nehezebb figurát.