Azt hiszem, úgy leszek én a hegymászással, mint a tűzönjárással. Egyszer elég volt. Ez itt balra feketével jelölve az izgalmasabb szakaszok egyike. Egy ember úgy 3 mm lenne a fotón. Biztosítás nélkül másztunk. Én elhiszem, hogy vannak, akik szeretnek úgy eltölteni órákat, hogy tudják, ha most megcsúszik a lábam, meghalok, de nekem nem jön be.
Majd jön élménybeszámoló, meg fotóalbum, de most megyek és megtanulok egy hálaimát. Ja igen. Sötétben indultunk, sötétben érkeztünk, és a csúcs alatti menedékházban kétszer mentem el vécére, mert fostam félelmemben.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak a csúcson elhízott öregemberek és kisgyerekek is, bár ők valószínűleg fent aludtak a hegyen, és nem egy lendülettel mászták meg az 1800m szintkülönbséget oda és vissza, és nem a második legnehezebb útvonalon, mint mi.
Most egy darabig nem kirándulok azt hiszem. Azért szép volt, lesznek majd gyönyörű fotók.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése