APEH

Úgy egy évvel ezelőtt megkért a könyvelőm, hogy telepíteném-e újra az ő számítógépét.

- Lementettél mindent?
- Igen.
- Le fogom törölni az egész számítógépet, semmi nem marad meg rajta.
- Jó.
- Na. Akkor itt a gép, tök üres.

A csóka elvesztette az éves zárások előtt két héttel az összes ügyfelének a teljes 2005-ös könyvelését, és két héten belül idegösszeroppanással kórházba került. A tanulság: nem szabad hinni annak, aki nem ért a gépekhez. De nem is erről akartam beszélni.

Szegény ördög azóta teljesen kiszámíthatatlan és megbízhatatlan. Mivel engem kért fel segédjének az IT-harakiri szertartásához, kötelességemnek éreztem, hogy toleráns legyek vele szemben, és kifizettem neki még 60 ropit el nem végzett könyvelésért, valamint várakoztam és úgy tettem, mintha még lehetne rá számítani.

Miután azonban az APEH már nem csak utalásokat tett a kasztrációmra, de el is kezdte szorítani a golyóimat (80 ropis bírság), úgy döntöttem, lassan aktuális lesz önálló lépéseket tenni.

Itt kezdődik a sztori. Mit sztori?! Tündérmese.

Időpontot kértem, bementem, beszélgettem 15 percet az ügyintézőmmel. Elmondták, hova, mennyit fizessek be, milyen levelet küldjek kinek, segítettek abban, milyen bevallásokat kell majd nullásan beadnom. Lebeszéltek arról, hogy hitelből fizessek nekik sokat. Inkább használjam a kamatmentes törlesztési lehetőséget.

Boldogan mosolyogva jöttem ki az APEH épületéből, de két órán belül csörgött a telefon. Az ügyintéző hívott, hogy legyek kedves írni neki egy levelet a formalitás kedvéért, mert akkor a bírságot is elengednék.

Szeretem az APEH-et.