józan szerelem - a hatalom akarása

És valahol feláldozó és szolgálat és szerelmes pillantások vannak: ott is megvagyon az uralkodás akarata. Álutakon lopózkodik a gyöngébb a várba és be a hatalmasabb szivébe - és ott hatalmat lop.

Hogy mások miért 'lopnak álutakon hatalmat' legfontosabb emberi kacsolataikban, csak találgatni tudok. Önbizalom növelése? Arrogancia? Megszokás? Hogy engem mi mozgat, azt azért nagyjából érzem.

Aki önnön életéért felelőséget vállal, annak nagyon nehéz elfogadnia, hogy a boldogságának forrása önmagából kikerült a kapcsolatába. Két ember közé, a levegőbe. Megpróbálja ezt a pontot újra irányítása alá vonni - a hatalom akarása a biztonság akarása. A hatalom helyett itt lehet választani valami nehezebben elérhetőt: a kölcsönös bizalmat.

józan szerelem - a definíció

A szerelem egy tundrán száguldó motorosszán, ami hirtelen felborul, maga alá temet, éjjel pedig eljönnek a jégmenyétek.

Forrás itt.

józan szerelem - a vita

Azért vagy a másikkal, mert van mit tanulnotok egymástól - tehát különböztök. A különbséget akkor is kell tudni megbeszélni, ha mélyen érint. Nem elrohanni és nem letiporni. Ahhoz, hogy a probléma időben észrevehető legyen, szükséges az, hogy mindkét ember tudja: a másik akkor sem ítéli el, ha nem ért vele egyet.

http://psychcentral.com/lib/2008/10-rules-for-friendly-fighting-for-couples/all/1/

skorpió

A scorpion was wandering along the bank of the river, wondering how to get to the other side. Suddenly he saw a fox. He asked the fox to take him across the river.

The fox said, "No. If I do that, you'll sting me and I'll drown."
The scorpion assured him, "If I did that, we'd both drown."

The fox thought about it and finally agreed. So the scorpion climbed up on his back and the fox began to swim. But halfway across the river, the scorpion stung him.

As the poison filled his veins, the fox turned to the scorpion and said, "Why did you do that? Now you'll drown too."

"I couldn't help it," said the scorpion. "It's my nature."

kiscica (18!)

Pocsék álmom volt tegnap éjjel. Rém. Gyerekként volt utoljára ilyen. Csak a legdurvább részre emlékszem. Mászkáltam valakivel körben egy kertben, és voltak itt-ott elbújva legyengült kismacskák.

Az egyikhez közel kerültem, de nem értem hozzá, mert láttam, hogy foszlik le róla a hús. Élt, támolygott, legurult egy méteres sűrűn benőtt rézsűn, és mire az aljára ért, már döglött volt.

Eddigre már én is ott voltam a rézsű alján, éreztem, hogy valami közöm van az állapotukhoz, próbáltam elkerülni, hogy hozzám érjen a guruló förtelem, de nem tudtam, mert útban volt egy fa meg egy másik tetem, és a csupasz mellkasomon toccsant, az arcomtól centikre, és valami elmondhatatlan iszonyattal ébredtem fel.

kurva jég

Mentem terpeszben a jégen, lefröcskölt a piros hetes, fázott a talpam, és egy kislány, arcán sugárzó szeretettel, csak így mentében végigsimította egy parkoló autó hátsó szélvédőjét.

Megálltam és visszamentem megnézni, mit tudott így szeretni.

A jeget.

nő

Van egy idézet, ami megmaradt a fülemben, még évekkel ezelőtt, de nem tudtam vele mit kezdeni. "A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki."

A párválasztás fura dolog: az első olyan döntés, amiről az ember azt akarja, hogy ne legyen még egy. Hogy ez legyen az utolsó ilyen az életében.

Nem csak ezért szól a végességről a párválasztás. Az ember ilyenkor önként és boldogan feladja a sok álmot. Lemond arról, hogy olajfúró, dzsungeltúra-vezető, berepülőpilóta, strici vagy az emberiség sorsát megfordító kutató legyen, lehetőleg egyszerre, és inkább boldogan választja a közös cipővásárlást, a fűszertartópolc felszereléséért járó ölelést és a lakáshitel-törlesztést. Fejest ugrik az ember a hétköznapba, amit egyébként nagy ívben leszart addig.

Lecseréli a képzelt végtelent a valós végesre, és teremtőként sem fullad bele, hanem boldog tud benne lenni. Most éppen így gondolom.